2009. december 31., csütörtök

2009.12.31 11:51


Nos hát sziasztok
Először is mindenkinek előre is Boldog Új évet és jó bulizást, de ne legyetek kapa részegek :D:D Én se leszek az...:D:D

Most meg megyek segítek még itthon és lassan készülődök...és aztán party time :D


"Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet."
Ez azért vicces lenne :D


Ez a kép tavaly Szilveszterkor készült...jóvolt az is na :) (L)

2009. december 24., csütörtök

2009.12.25 0:25


Hát helló

Nos igen...nem beszéltünk. Küldött egy sms-t.
"Boldog karácsonyt!"
Ennyi állt benne. Az én válaszom se volt sokkal kifejezőbb.
"Neked boldogabbat!"


"Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza."

Vége van. Tényleg vége.

2009. december 23., szerda

2009.12.24. 1:06


Hát sziasztok

Nem is tudom mit kéne írnom. Ja igen Mindenkinek Boldog Karácsonyt, annak ellenére, hogy én utálom. Ebben a percben...ebben az évben már utálom. Megmagyarázni nem lehet. Ezt érezni kell. Érezni kell azt, amit én. Most komolyan mennyivel különb ez a nap? Ja igen ajándékozunk, és a család együtt vacsorázik. Köszi -.- Megvagyok most enélkül is. Teljesen feleslegesnek tartom ezt a cécót körülötte. De ez csupán az én véleményem. És talán zavar, hogy amióta ismerjük egymást minden Szent este beszélgettem Vele. Ebben az évben ez is változik.


"Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez."



http://www.youtube.com/watch?v=W_L5S_F8aa8&feature=PlayList&p=B83C7A6C327E2086&playnext=1&playnext_from=PL&index=8
"Nincs mit tenni, és nem tudom, te mit tennél
Kinyír a magány, baszott jó lenne ha itt lennél.
A tegnap emléke most kong az üres karjaimban
Elmerülök tetőtől-talpig a gondolataimban."

2009. december 22., kedd

Megint Miatta....


"Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz."

Azt hiszem ez már nem normális...megint. Megint Miatta kezd rossz kedvem lenni. Komolyan nem értem. Miért nem lehet csak egyszerűen kitörölni az életemből? Miért nem tudok úgy csinálni, mintha soha nem is ismertük volna egymást. Ez így elég szar. Soha nem tudom majd elfelejteni? Nem akarok Rá emlékezni. Nem akarok Róla tudomást venni. Pedig egyre nehezebb. Egyre gyakrabban gondolok Rá...és minden találkozásra. Jó volt. Az nem kifejezés. Rossz és nehéz bevallanom, de Vele még a boldogabbnál is boldogabb voltam. És ez rossz. Rossz, hogy pont Vele. Rossz, hogy annyi mindenről eszembe jut. Akár egy számról...egy helyről. Ez rémisztő...miért Ő? Miért Mi ketten?

"Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek."

Vicces. Ez a kép régi. De boldog voltam.

2009. december 19., szombat

2009.12.20. 1:58


Nos hát helló.

Nosztalgiázós kedvemben vagyok. Emlékszem, hogy pár évvel talán már 2 éve is, hogy odaissza voltam az US5-tól. A kedvenceim voltak, de mára már kinőttem belőlük :) Amúgy is az US5 csak úgy volt az igazi, ahogy kezdték. Nem tudom manapság mi van Velük. Azt se tudom, hogy még énekelnek vagy nem. Bár szerintem már nem lenne sok értelme. Már rég nem volt az igazi, akkor sem amikor még figyelemmel követtem őket...akkor is a vége felé más volt. Mindegy is. Tudni illik az én kedvencem Chris Watrin volt.

És úgy hiszem ezt minden lány meg tudja érteni.
Imádtam minden Vele kapcsolatos dolgot. Hogy is ne imádtam volna. Naiv kislány voltam. Nem azt mondom, hogy most sokkal bölcsebb lennék, de tudom, hogy mi a normális és mi nem az. Amit akkor éreztem nem volt az. Azt hittem szeretem. Szerettem is a szemét, mosolyát, a mozgását, a hangját és a kócos haját vagy épp ahogy hordta és stílusát. De mint embert nem hiszem, hisz nem is ismertem. De megvoltam róla győződve, ha ismerném személyesen biztos kedves lenne és szeretném. Nem tagadom még mindig jó pasinak tartom, és mindig is annak fogom tartani. Persze, ha valami csoda folytán a jövőben megismerném biztos vagyok benne, hogy nem bánnám, de nem vágyom Rá...már nem :)


És hát akkor pár videó is legyen:
http://www.youtube.com/watch?v=nQbNjFSmFmc <-- nos ezt a videót igen szerettem. Talán ez volt az egyik kedvenc, amit képes voltam mindig megnézni nagyon sokszor egymás után. Imádtam ahogy Chris mozog...magával ragadott...minden egyes videó alkalmával.

http://www.youtube.com/watch?v=mu98qmyY9Yk&feature=related <-- ez a videó pedig a legkedvencebb volt. Imádtam minden másodpercét, és amikor 1:42-nél lassan kezdődik Chris része...na ott mindig végem volt teljesen. Most komolyan azért, hogy lehetett már valaki, annyira nagyon helyes? ^^

Nos akkor itt van pár vidi linkje :
http://www.youtube.com/watch?v=BJZE1TKTnmk&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=P-p6qOPaPUk
http://www.youtube.com/watch?v=RPb2yxPxVCI
http://www.youtube.com/watch?v=vmI6_VF85ns
http://www.youtube.com/watch?v=oDpWNXtMjhA
http://www.youtube.com/watch?v=Mszzkm0twrA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=FxEuFoxLmUg
http://www.youtube.com/watch?v=IBfZb-BYOGE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=V0tIzJEEltY
http://www.youtube.com/watch?v=CP8SAuUjp6o
http://www.youtube.com/watch?v=W86hWLpF5YE
http://www.youtube.com/watch?v=6zu_Kln3klE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=LAw4ulkV8VU&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=bkejlkeOaNQ&feature=related



Azért megmosolygom, hogy miután most megnéztem pár videót, az összes szám szövegét tudom. Még mindig :)

2009.12.19.





"Különös, de soha nem jött elő a depresszióm az ilyen felhős, szürke, hideg napokon. Ilyen időben mindig úgy éreztem, hogy a természet összhangban van velem, és a lelkemet tükrözi. Amikor viszont kisütött a nap, a gyerekek kint játszottak az utcán, és mindenki örült a szép időnek, olyankor borzalmasan éreztem magam. Mert micsoda igazságtalanság, hogy ennyi boldogság van a világban, csak nekem nem jut belőle."

Gyönyörűen havazik...mégis bent ülök. Pedig, ha Anya tudná mennyivel jobban érezném magam kint...mennyivel jobb lenne, hogyha a kinti sötétségben a kihalt utcákon sétálhatnék, miközben havazik. De nem enged ki. Már miért is tenné. Néha úgy érzem szándékosan teszi ezt Velem. Hogy szándékosan is boldogtalanná teszi az életem. Pedig azt tudni kell Rólam, hogy imádok esőben és hóban sétálni. Olyankor mintha minden sokkal jobb lenne. Mintha direkt csak Nekem esne az eső...és ha csak Nekem havazna. De ez már mindegy is, mert azt állítja, hogy meg fogok fázni. Nem érdekel holnap akkor is mindenképp kimegyek. Ha tetszik Neki...ha nem.


2009. december 18., péntek

A pontos idő 3:19

Hát sziasztok

A pontos idő 3:19 perc itt ülök a gép előtt és sírok. Sírok, mert ilyenem van. Fura, hogy ennyi idő után is képes vagyok még Miatta sírni. Rossz érzés...rossz érzés az, hogy már megint eszembe jutott...hogy eszembe jutott az mennyire szerettem...a csókjai, ölelései, mosolyai, és minden egyes érintése...a veszekedéseink. Emlékszem lassan 2éve, mikor náluk voltunk...csúnyán összevesztünk az meg már mind1, hogy min. De akkor hallani se akartam Róla. Épp buliztunk, és Ő megkért, hogy menjünk ki megbeszélni én viszont otthagytam. Aztán kint ültünk a többiekkel és elhívott, hogy beszéljünk legalább. Belementem. Megmondtam Nekem mi a véleményem és Ő csak utána mondta, mondta, mondta. Akkor úgy gondoltam túl sokat beszél, ezért a pólójánál fogva magamhoz rántottam és megcsókoltam. Az volt eddigi életem legjobb békülése. Vele.
Csak tudjátok utálom ezt az érzést. Utálom, hogy annyi mindent átéltem Vele...

Emlékszem még nagyon a kapcsolatunk elején igazság szerint nem is akartam Vele lenni. Csak úgy akartam, mint egy barátot. Kerültem mikor náluk voltunk. A többiekkel kint hülyéskedtünk és letelepedtünk egy padra. Mögém jött és átkarolt. Akkor ott tudtam, hogy valami nincs rendben. Mindig azt olvastam, hogy olyan, mintha pillangók repkednének a hasadban. Minden egyes érintésénél éreztem azokat a bizonyos pillangókat. Akaratom ellenére is.

Utáltam, hogy annyira messze vagyunk egymástól. És nem vártam mindig a találkozásokat, mert tudtam, hogy Nekem úgy egyre csak nehezebb lesz. Tisztába voltam Vele, hogy soha nem tudok majd Neki ellenállni. És ez így is volt. Talán még most is így lenne. Talán. De ezt már nem tudom meg...

2009. december 10., csütörtök

Mesés érzés.... ^^



Nos hát halli hó :D

Újabb bejegyzés...megint csak :) Jelentem a kedvem igen jó, és el is vagyok magamnak, de szerintem a képen is látszik ;):) Bár holnap nem megyek buliba...mert Anya nem enged, mert most voltam beteg. De szar, mert igazság szerint a szemem miatt kellett itthon maradnom...nem azért, mert nagyon beteg lettem volna...jó fájt a torkom és hőemelkedésem is volt, de az már rég elmúlt. Na de lehet holnap még megkérdezem délelőtt.

Most viszont: http://www.youtube.com/watch?v=3LggZsgjkbE&feature=related :D:D szeretjük nagyon...és ezt is: http://www.youtube.com/watch?v=E8LklQzA8Q0&feature=PlayList&p=26498F04BD2BAE5D&index=0&playnext=1
Ha már egyszer BogyóKám Hófehérkéje vagyok...illik szeretni a mesét is hejj ;) :D


http://www.youtube.com/watch?v=cRkxECdVhok&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&playnext=1&playnext_from=PL&index=10
Azért csak Hecules mindig is szeretni való lesz ;)
...lesd meg este, mert a teste istenien fest... ;D



http://www.youtube.com/watch?v=teq4rWaOWbo&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&index=6
http://www.youtube.com/watch?v=babQzZuT_do&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&index=41
Úgy hiszem Az Oroszlán király örök kedvenc lesz ;)


Szépség és a Szörnyeteg ^^
http://www.youtube.com/watch?v=kb4B1L0JKFk&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&index=21
http://www.youtube.com/watch?v=C1ShfHlH7eE&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&index=7 mert szeretem ^^


Tarzan.Tarzan.Tarzan *.*
http://www.youtube.com/watch?v=f_Nz3c__fm0&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&playnext=1&playnext_from=PL&index=39
http://www.youtube.com/watch?v=pm6Ud3lChXs&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&index=40&playnext=2&playnext_from=PL



Na térjünk csak vissza az Oroszlán királyra :D
http://www.youtube.com/watch?v=Hf-AfMFWqwg&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&index=47
http://www.youtube.com/watch?v=pz1ndOOBkVk
Egyik kedvenc részem *.*
http://www.youtube.com/watch?v=69hKEOZMmsQ&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=YYle4g1c_Jg&feature=related


Lehet ennyi lenne...bár lehet holnap még jelentkezem mesékkel ;)























2009. december 9., szerda

Hát egy bejegyzés...

Hát helló :)

Nos hát...az elmúlt pár bejegyzésben szinte csak idézetek voltak. Meg volt az oka ennek is. Egyszerűen nem ment az, hogy kifejtsem a gondolataimat. Na nem is baj ;)

Ma beszélgettünk...rég beszéltünk. Szóba került, hogy mi lesz akkor, ha többet nem látjuk egymást...hogy Ő gondolkodott rajta. Nekem annyi volt a válasz, hogy annak nagy a való színűsége. Persze én ezt az egészet könnyen veszem, de könyörgöm mit kéne csinálnom? Meg lehet azt is érteni, hogy nem fogok minden erőmmel azon lenni, hogy megint találkozzunk...azok után, hogy összejött a barátnőmmel. Így végre lezárom magamban ezt az ügyet teljesen. Aminek valljuk be...itt volt az ideje. Ha tetszik Neki, ha nem. Persze jó lenne újra találkozni és beszélgetni, megölelni. De nem. Ezt az egészet már réges rég be kellett volna fejeznünk, de nem pont így. Bár lehet így sokkal könnyebb lett. Nem kéne azt mondani, hogy bánom azt a 4 évet...hogy bánom azokat a heteket amikor együtt voltunk...de így van. Vagy talán nem is azt...hanem, hogy naiv voltam...naiv és talán tényleg szerettem. Értelmetlenül...mert ennek semmi értelme nem volt. De akkor amikor Vele voltam...akkor semmi nem számított. Mert olyankor a világ legboldogabb emberének éreztem magam...akkor ott Vele. Minden egyes elválás fájt...de ez az utolsó...talán ezt tett még erősebbé. Néha úgy érzem, mintha nem is Mi ketten lettünk volna. Mintha soha nem is lettünk volna együtt...mert mindig beugrik a kép, ahogy a barátnőm öleli. Ahogy rám néznek...és utána megcsókolják egymást. Úgy gondoltam ez a legmocskosabb dolog amit csak tehettek. De be kellett vallanom, hogy nekem Karmen sokkal fontosabb. Mert én is ezt csináltam...és most már tudom milyen érzés. Az egészben csak azt sajnálom, hogy így lett vége. Miért nem lehetett volna barátként elválni? Tudom, hogy én is hibás vagyok...de az istenét...nem hinném, hogy képes lettem volna még jó pofizni is Nekik. Ezek után pedig könnyebb úgy tennem, mintha soha semmi nem lett volna köztünk. És így nem vágyom rá...soha többé. Talán így nem vágyom az ölelésére, simogatására, csókjára...arra hogy a fülembe suttogja kívánlak. Talán semmire...



Ha újra elölről kezdhetné, ha maga szabhatná meg a sorsát, akkor sem akarná kihagyni mindazt, amit vele megélt. Még úgy sem, ha tudja, mi lesz a befejezés.

Vicces, mert tényleg nem. Fáj bevallani, de fontos volt...fontosabb, mint kellett volna.

2009. december 7., hétfő

... :( ...


Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.



Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.



Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már.



Miért nem tudom utálni? A logika totál azt diktálja, hogy utálnom kell. Erőltetném, de úgyis hiába. A logika csődje ez az állapot. Fertőzés. Szepszis. Fáj az egész egyéniségem, de ez a fájás is egészen abszurd, mert párhuzamosan valósággal jó, hogy így fájok.



A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.

2009. december 5., szombat

.....


Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.


A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

2009. december 4., péntek

Ez ilyen.....


http://www.youtube.com/watch?v=DZiuXePUnjs&feature=related
Imádom ezt a számot :)

Amugy sziasztok

Nos hát...egy csomó régi képet megnéztem...a volt 9.d mappát is. Hiányoznak...mert hát mégis csak 5év volt...sőt valakivel 9 vagy 8. És Erik...hát borzalmasan hiányzik...kéne még egyszer olyan 1év Vele :) (L)

2009. november 28., szombat

Harmadszor....bár ez ha úgy vesszük....első

http://www.youtube.com/watch?v=zxtvHxQllzM

Annyira nagyon szeretem ezt a számot...


És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni — mert megszüntetni nem szüntetheted meg —, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.

-------------------------------------------------------------------------------


Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned - elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak - kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a szörnyű, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.


-----------------------------------------------------------------------------

Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?



http://www.youtube.com/watch?v=6s4xQ6dqdhQ&feature=channel



Szükségetek volt egymásra. Nem foszthattalak meg annak felfedezésétől, mire vagytok képesek együtt - a barátságtól, ami meghatároz titeket, úgy, ahogy azt még nem is sejtitek.


Mert nekem Dévre van szükségem :)...és a Többiekre...


A barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen.

-------------------------------------------------------------

A régi barátokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb áldás, hogy az ember megengedheti magának, hogy hülyét csináljon magából előttük.

Igen ez kipipálva ^^'


http://www.youtube.com/watch?v=old8hEwGags&feature=related


A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.

--------------------------------------------------------------------------------

Fékezett, a járda mellé kormányozta a kocsit, s az még gurult, amikor a kéziféket berántva egymás szájára vetettük magunkat. Fogaim közé haraptam alsó ajkát, s megpróbáltam lenyelni, kiserkenő vérére vágytam. Ő is falánkul fenevad szenvedéllyel csókolta a számat, nyelvemet, szempilláimat; kezünk ölelt, fojtott, simogatott. A különös tüzijáték újfent támadott: kékezüst és jéglila szikrák pattogtak testünkön. Nem bántam az általuk okozott szúró-csípő fájdalmat, meg se hallottam a sercegést, minden idegsejtemen a vágy zsarnokoskodott.

------------------------------------------------------------------------------

http://www.youtube.com/watch?v=OSjmLzk7cJw&feature=related



Soha többet nem találkozhatunk holnap, mert mától kezdve nálam minden nap ma van. Úgyhogy holnap is ma lesz. Mostantól mindig most van, mától kezdve minden nap ma.






















Ma már másodaszor

Nos hát....ma már másodszor jelentkezem....és most nem csak idézetekkel.

Tegnap felhívtam, mert megszólta, hogy soha nem hívom fel mikor hazaérek. Beszéltünk, de igazából az egészet 2perc alatt letudtuk. Megkérdezte megyek- e ki és, hogy mit csinálok este....hogy 7-8 körül kimehetünk folyosóra vagy valami.Felhívott 9 körül,de le voltam halkítva. Aztán este 10 felé visszacsörgettem és felhívott.Rá talán 1 vagy 1,5 óra múlva találkoztunk. Fura volt....de olyan jó értelembe fura.Olyan volt, mintha nem történt volna semmi veszekedés közöttünk. Szeretem :) Azt hiszem....beleszerettem a barátságunkba.



Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.

^^

Hát szisztok....
Nos nem valami gondolatokkal dús bejegyzés....csak idézetek.....de kedvenc idézetek....^^


A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.

És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.


-----------------------------------------
Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.

------------------------------------------

Miért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? miért? miért?


----------------------------------------------

2009. november 7., szombat

Csak Neki....

....

Annyira fáj, fáj itt benn, hogy most nem vagy Velem...
Félek...Félek attól mi lesz ha megszólalok s erre mi lesz a reakciód...Félek :(


Mert olvassa....és ezt majd 5hónapja írta...

Ma írtam neki...

És ez Neki szól...

:( :)

2009. november 3., kedd

.....

Hát sziasztok :)

Újabb bejegyzés...újabb nap itt Pozsonyban.
Tegnap este jöttem vissza. Egész éjjel esett....aztán reggelre meg havazott :) Tiszta jó volt, és nem is volt olyan nagyon hideg.
Suli...nos hát. 0.-kon enviromentális nevelésen feleltem... 9/10-t kaptam :) Kémiánk meg lyukas volt. Bioszon írtunk....és jelentem tudtam majdnem mindent, de jó lesz azért :) Angol semmi. Fizika... utálat, mint mindig. Föcin azt hittük, hogy írunk, de nem írtunk. Még jóhogy, mert nem igen tudtuk volna. Aztán matek :D Végig röhögtük Bernivel meg Gabival :D és ötödölőztünk haháá ^^
Fuuh kéne még tanulnom magyart.....majd este, mint tegnap biot :D

Na sziasztok ;D

2009. október 31., szombat

Nos hát hello.

Újra itt. Igen....a mostani csütörtök volt életem eddigi legszörnyűbb estéje....jobb ha nem tudjátok miért.....bár igazság szerint én se emlékszem sok mindenre.... :S


És hát.....nem tudom miért de, mintha néha hiányozna. Pedig igazán nem volt ez normális kapcsolat. Néha mégis úgy érzem, hogy hiányzik a szőke feje : ( Na de sebaj.....ez van. Mindig szerencsétlen voltam pasik terén úgy vélem..... :S (P_p_)

Viszont most van egy srác.....de nem szólom el magam, mert tényleg nagyon édes *.*

2009. október 18., vasárnap

.....

Hát hello.

Igen rég írtam már. Nem is tudom olvassa -e még valaki. De nem baj. :)

Igazából csodálkoznék rajta, ha még érdekelnék bárkit is a barátaimon kívül. 

2009. augusztus 10., hétfő

...

[ezt hallgasd : http://www.youtube.com/watch?v=d1BgYTZ4Mxc ]


Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni. De ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett haljak meg, akit szeretek.

Ez a két mondat. Ennyi. És igen. Ezt komolyan is gondoltam. Most, hogy itt állok és várom azt a percet, mikor történik valami. Mikor mondják azt, hogy ez egy átverés. Csalódnom kellett. Hisz a kést még mindig szorosan a nyakamhoz nyomták. Csak ez a két mondat járt a fejemben...és Ő. Hirtelen minden kis emlék az eszembe jut. Minden csókja, ölelése...törődő szavai és mosolya előfurakodik az elmémből. Forróság. Rá kell jönnöm, hogy ez az én vérem. Lassan folyik végig nyakamon, s a pólómba issza magát. Kezd elhagyni minden életerő. Térdre rogyok és a vágást tapogatom. Ebben a pillanatban minden szörnyen hidegnek éreztetik. Hát ennyi lenne? Ennyi az egész? Hisz fájdalmat nem érzek. Vagy már azt se érzékelem? Talán. Talán a fizikai fájdalmat nem érzem. Hisz itt benn...itt benn sokkal jobban fáj. Vajon mi lesz Vele? Hamar elfelejt majd? Néha az eszébe fogok jutni? Hisz valljuk be őszintén...nincs nagy esély rá, hogy ezt túléljem. Semmi esély rá. Minden egyre hidegebb...durvább és sötétebb. Az idő érzékem elveszett. A zajok és a képek összemosódnak. Semmi másra nem tudok gondolni csak Rá. S eközben csak két mondat jár a fejemben. Egyre csak mélyebbre fúrja magát.

Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni. De ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett haljak meg, akit szeretek.

2009. július 14., kedd

....


Noshát rég nem írtam....

De nem is igen volt időm...ugye készültünk suliba a ballagásra....díszítettük osztályt meg ilyenek. Aztán pedig el is ballagtunk :( Annyira nem akartam. De megtörtént visszacsinálni nem lehet. Viszont a banket. Az eszméletlenül jó volt:D  (L)9.D(L) Aztán 30.-án évzáró volt.

Most 4.-én meg már táborba mentem....12.-én értem haza. 

Tegnap voltunk Kancámmal fürdőbe. Őrület, hogy rá tudott venni, mert ugye rólam tudni kell, hogy utálok fürdőbe menni. De már megvan, hogy mikor megyünk újra....ha vmi nem jün közbe:D Ez a kép akkor készült:D ------->

És hát Nikivel megint össze vagyunk veszve....én nem értem....valahogy nem éljük túl együtt soha a májusokat :(:(:( (U)

2009. június 7., vasárnap

...:(...

...Nos  hát igen...egy újabb bejegyzés. Megvolt, hogy mit akarok írni, de szertefoszlott minden gondolatom...

Veszítettél már el egy olyan személyt, akivel már tényleg pici korotok óta ismeritek egymást? Ha nem akkor nem is kívánom. Mi most újra beszélünk egymással. Tegnap beszéltünk először az összeveszés óta rendesen. 2óra 10 percet. Olyan volt, mint az elején. Tényleg folyamatosan beszélgettünk. Borzalmasan jól esett, de minden emlék feljön bennem. Még az ovis emlékek is...a szekrény mögötti pusziszkodásunk. De így csak rosszabb...egyre jobban hiányzik:( 

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

Minden egyes perc jó volt Vele...mert ez nem érdek barátság volt és semmi ilyesmi. Ez igazi barátság volt.

"El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz." 

Vajon igaz? Vissza kéne szereznem? Csak egy baj van...félek...rettegek, hogy nem sikerülne...és talán ezért meg sem próbálom(U)

2009. június 3., szerda

...Hiányzik....:(

Nos igen. Tudom, hogy így Neki és Nekem is jó....de ebben a percben annyira nagyon hiányzik:( Az a sok hülyülés...séták és annyi minden. Tudom....tudom, hogy ezt már visszafordítani nem lehet...nem is arról van szó. De a fenébe is piszkosul jó lenne megölelni még 1x úgy utoljára...még beszélgetni egy jót....és megmondani Neki veszekedés nélkül....hogy igenis...nekem jóvolt azaz 1 év....és az előtte lévő idők is...annyira nagyon boldog voltam :( De nem lehet....kinek akarom ezt bemesélni?  Ajj és az a sok kép....az a sok közös kép....könnyebb lenne azt mondani, hogy ennyi volt...törlés és oké...de nem....nem megy....annyi minden eszembe jut róluk....és most itt sírok, amikor Ő minden bizonnyal elfelejtette....vagyis csak nem gondol rá....nem azt mondom, hogy nem vagyok boldog, mert a fenébe is baromi boldog vagyok....csak más....igen tudtam, hogy nehéz lesz az elején....de ennyire?:(( (U) Csak....csak mert Ő volt az első és utolsó Böstöm:( :] és mert A balerina még mindig táncol...az a jellegzetes dallam is még mindig szól... :) 

"Ezer és millió szó hangzott már el, mit is jelent a barátság, de két jó barát szótlan csendje többet mond minden okoskodásnál." - mert mi sokat hallgattunk :)

2009. május 23., szombat

...Ez van....

Nos....nehéz lenne leírni mindent.

Történtek jó és persze rossz dolgok Velem ebben az időben, amíg nem írtam.

Nos talán kezdeném a rosszal. Teljesen elveszítettem. Ő már többé nem a legjobb barát nőm. Úgy gondolom most azt hiszi, hogy bánkódom érte. Persze ez lenne a normális számára. De nem. Miatta többé már nem lesz szar a kedvem...rájöttem milyen barát nő. És nekem az ilyen nem kell. Lehet furcsán fog hangzani, de örülök ennek az egésznek. Örülök neki, hogy összevesztünk akkor és annak, hogy most már nincs nekem. Teljesen más, mint amilyen én vagyok. És most ez tűnhet annak, hogy egy picsa vagyok, mert összevesztünk és lehordom, de ez nem így van...amit most írok eddig is így gondoltam....nem olyan, mint én....rosszabb. Vagy nem is tudom hogy mondjam...nem ilyennek kéne lennie. De nem szólok bele, mert semmi jogom hozzá. Nem is akarom, hogy most már bármi közöm is legyen hozzá. Neki is jó....de nekem még jobb. Viszont valamire megtanított. Arra, hogy soha nem akarok olyan lenni, mint amilyen Ő. 

És persze a jó dolgok. Nos hát talán azzal kezdeném, hogy felvettek Pozsonyba. Borzalmasan örülök ennek, mert sikerült, és bizony oda megyek ahova igazán akarok:)

Aztán pedig a legjobb barát nőm elvesztésével kaptam egy igaz barátot. Egy olyan barátot, akinek tényleg mindent elmerek mondani, mert tudom, hogy nem vet meg és azt, hogy velem örül a boldogságomnak. És ez így van pont fordítva is. Úgy érzem ennek így kellett lennie. Szeretem. Szeretem, mert Ő tényleg Az igazi barát nőm. És annyira jó, hogy Vele is az van ami Velem, mert tudja mit érzek, és én is amit Ő:)

És még annyian vannak, hogy lehetetlen. Szeretem Őket. A Kancákat, Zsiráfocskát, Bogyókám ide is tartozik...Fürtit,Barni,Isti,Krausz...és még annyian vannak:)

Aztán pedig szerelmes vagyok vagy mi:) Lehet, hogy messze van tőlem, de tudom, hogy Ő tényleg az aki nekem kell. És tudom, hogy Ő is szeret, és nem csak úgy mondja:)

Na igen. Úgy hiszem, hogy kárpótolva vagyok azért a rossz dologért. Bár ha belegondolok az se a legrosszabb. Legalább tanultam belőle:)

2009. május 6., szerda

Mert mi vagyunk a 9.d....a legjobbak(L)(L)(L)

Eltűntem. De azaz igazság, hogy volt már jobb korszakom is, de most minden rendben van:)

Május.Annyira vártam.Most mégis azt kívánom, bárcsak 2008. szeptember eleje lenne, bárcsak még legalább egy évet lehetnék Velük. Viszont az időben nem lehet visszamenni....sajnos:( Nemsokára elmegyünk az utolsó osztály kirándulásunkra...aztán ballagás...és bankett(U) Nem akarom...nem akarok elmenni...és ami még hátravan durván 2hónap. Rettenetesen fognak hiányozni. A legjobb osztály vagyunk. A tanárok is megmondják és észreveszik, hogy igenis nálunk nagy az összetartás és szeretjük egymást. Egyre többet beszélünk erről. Bizony a tanároknak is fogunk hiányozni...még el se mentünk, de mondogatják Nekünk, és mi pedig csak mosolygunk rajta:) Aztán mikor arra kerül a sor, mikor megkérdezik, hogy Mi egymásnak fogunk-e hiányozni...körbenézünk és egymásra mosolygunk...aztán pedig egymás szavába vágva mondjuk a választ"persze,igen,naná,mégjóhogy" Ilyenkor mindig érzek valami szomorúságot az osztályban. Nem tudom, hogy fogom megszokni azt, hogy nem lesz egy Dunyha,aki majd minden reggel késik. Se egy Matyi meg Csaki, akik ha akarom, ha nem megnevettetnek. Se egy Sonny,aki csak úgy nekimegy a falnak. Se egy Spodo, akivel visítozunk majd...se egy Keri,aki majd KisMókusnak fog hívni és nem fogunk azzal hülyülni, hogy hol hagytuk a gyerekeinket. Se egy Peck, aki majd mindig perverz megjegyzéseket tesz és nem lesz olyan jellegzetes nevetése. Se egy Zsoltika,aki majd mindig nyomja a sok hülyeséget. Se egy Patyo,aki majd mindig összekócol. Se egy Kanca,akivel majd órákon csörgetjük egymást bár a padunk egymás mellett van. Se egy Csofi,akinél befeküdt a macska a kádba. Se Ági meg Cinti, akik mikor szenvedek odajönnek és vigasztalnak és mellettem lesznek,és nem fogok velük torna órákon szakadni azon, hogy miket lebénázunk mi lányok. Se egy Anikó meg Gabi,akik majd mindig hátrafordulnak és beszélgetünk. Se egy Fico,akihez majd odamehetek bármikor és megölelhetem...és nem fogunk azon veszekedni, hogy épp melyikünk nem szereti a másikat. És még sokan...de legfőképp nem lesz egy Erik, akivel majd ülök...akivel majd veszekszünk...akit majd provokálok...nem fog kacsintani tanítani...és még annyi minden....és nem fogom ennyire szeretni :( Mert mi vagyunk a 9.d....a legjobbak(L)(L)(L)

2009. március 6., péntek

A balerina még mindig táncol...az a jellegzetes dallam is még mindig szól...

[mindenképp hallgasd ezt -->  http://www.myflashfetish.com/playlist/19110324 ]

Ez a jellegzetes kis dallam. A belerina az emelvényem körbe-körbe forog. A kis bábu mosolyogva néz Rám minden egyes alkalommal, amikor szembe találkozik tekintetünk. A kis fodros szoknyája kezd tönkremenni. Évek óta Velem van. Velem van, mert ez emlékeztet Rá. Rá és a közös múltunkra. Gyerekként sokszor felszöktünk a padlásra és vittük magunkkal a kis táncoló figurát. Képesek voltunk órákig gyönyörködni benne. Emlékszem a Nagyi sokszor le is szidott, hogy hova tűntünk el. Mi mindig szomorúan néztünk a Nagyira és bocsánatot kérve megígértük, hogy többet ilyet nem csinálunk. Hiába. Ha nem a padlásra, akkor a hátsó kertbe szöktünk. Tudtuk, hogy oda csak is a Nagyikámmal mehetünk, de nem érdekelt. Rabul ejtett a balerina szépsége, az a bizonyos kis dallam. A dallam csak ment,ment és ment folyamatosan. Mi a hintával pedig egyre csak feljebb akartunk jutni. Szálni akartunk a madarakkal, fel a szivárványhoz, a felhőkhöz, a Naphoz. A dallam pedig csak ment szüntelen. Mi csak nevettünk, játszottunk és boldogok voltunk. Két kislány boldog volt akkor ott. Együtt.  

-Ugye majd, ha Mi nagyok leszünk, Mi akkor is Együtt leszünk? – csillogó szemekkel néztem Rá.
Hatalmas vigyor furakodott az arcára, és hevesen bólogatni kezdett.
-Együtt leszünk. Örökre Együtt leszünk...a legjobb barátnők maradunk! – nevetve kergetni kezdett miközben a balerina tovább táncolt csak Nekünk.

Hosszú évek teltek el. A balerina pedig még mindig táncolt. Anya szerint bele kellene törődnöm. Tudom, hogy megért, de miért tilt el a Nagyikám házától? Azt felelte nem szeret így látni. Én mégis egyre gyakrabban megyek oda. Hisz ott töltöttük a legtöbb időt. Akkor minden más volt. Nem voltunk messze egymástól. Akkor még a régi Csilla voltam. Ő pedig....szintén a régi, őszinte Karmen. Megváltoztunk. Messze vagyunk egymástól. Pedig, ha tudná...ha tudná, hogy mennyire hiányzik. Ha tudná, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne nézném meg a balerinát táncolni, hogy ne hallgatnám meg azt a jellegzetes dallamot naponta.  


-És akkor közös lakásunk lesz... – lelkesedve nézett felém.
-Közös háziállattal... – a szemeim nekem is felcsillantak miközben belegondoltam.
-Közös bulik...
-Közös élet! – vigyorogva öleltük meg egymást. 
Önfeledten nevettünk. Nem tudtuk, hogy vége lesz. Mi komolyan gondoltuk...komolyan gondoltunk mindent. 


Gyengéden meglöktem magam a hintával. Azt akartam, hogy itt legyen. Hogy a másik hintából nézzen Rám vigyorogva. Azt akartam, hogy Együtt nézzük a táncoló kis babát. A mai napig rabul ejt a szépsége. Ahogy a földön van, és megállás nélkül táncol Nekem. Csak Nekem...nem Nekünk. Annak már vége.

-Felvettek? – feszengve kérdeztem rá.
Ő is pont ugyan úgy érezte magát, mint én. 
-Igen. Téged is? – erőltetett egy kis mosolyt az arcára pont úgy, ahogy én is.
-Igen, engem is.
Tudtuk mind a ketten, hogy ezek nem őszinte mosolyok. Megjátszottuk. Hisz most tudatosult bennünk, hogy bizony ez nem fog sokáig működni. Más iskolába megyünk az iskolaév kezdetével. Más városba. Külön.

 
Akkor ott romlott meg minden. 1 év. Az után már csak 1 évig találkoztunk. Akkor sem mindig. Fáradtságra hivatkozva mondtuk le először a találkozókat. Idővel pedig már nem is kerestük egymást. Ünnepekkor eszünkbe jutott a másik egy SMS erejéig. De ennyi volt az egész. 

„Jó volt.Szép volt. Hát vége lett...? Hiányzol...“
Tudtam, hogy mire gondol. 
„Jó volt.Szép volt. Hát vége lett...? Hiányzol...“
Mind a ketten tudtuk, hogy ezt kellett nekem is írnom. Hisz egyikünk se tudta, hogy mi történt.Vagy csak nem akartuk bevallani magunknak se.

 Visszagondolva rá az a bizonyos gombóc mindig megjelenik a torkomba. Hiába minden próbálkozás nem bírom lenyelni. A sóskönnyek pedig utat törnek maguknak, és versenypályaként tekintve arcomra futnak egymás után. Már a szárnyalás se tűnik olyan mókásnak. A balerina viszont még mindig táncol...a dallam pedig csak megy.

„A balerina még mindig Nekünk táncol. Az a jellegzetes dallam is még mindig Nekünk szól....Hát akkor vége lett? Hiányzol...“
Pár percre rá kaptam is a választ.
„A balerina még mindig csak Nekünk táncol. Az a jellegzetes dallam is még mindig csak Nekünk szól....én is látom:]“
Igen. Ott állt. Ott állt a hátsó kert kapujában ahova gyermekként annyiszor beszöktünk. Mosolyogva haladtunk egymás felé. Hát tényleg igaz. A balerina még mindig csak Nekünk táncol. Az a jellegzetes dallam is még mindig csak Nekünk szól.

2009. február 28., szombat

Egy hete irtam. Hát...megvoltam^^

Egy hete irtam. Hát...megvoltam^^

A suli...elég tűrhető hét volt...ahhoz képest h semmit nem tanultam nem is szedtem be annyira:DD

[LL]DiXiHm[LL] meg megint beteg volt =( Szval megint nem láttam már egy ideje...pedig úgy volt h ma együtt leszünk, de ez is ugrott....pedig jó lett vna tényleg nagyon jó...na nem baj...jövőhéten:DD Szeretleek te kis szakadt szukE*-*

Böstim....szeretem, mint eddig....egyre jobban^^ Voltunk kint kutyséta^^ Jó volt...egy kis Bonddal spécizve×D Aztán msn-nen dumálunk:DD Az is szóba került h majd néha amikor már mindenki alszik átlóg hozzám és elhülyülünk...mivel csak egy domb és egy út választja el a házakat egymástól:DD      Erre én:              (R)Böstömke(R)             (L)DiXiHm(L)     szerötlek baszottul*.*^^     üzenete:
egyszer megcsináljuk?^^
[c=38]            ('.')Böstike('.')     ... (@)Cicc(@)     üzenete:
nem
[c=38]            ('.')Böstike('.')     ... (@)Cicc(@)     üzenete:
többször esetleg 
[c=38]            ('.')Böstike('.')     ... (@)Cicc(@)     üzenete:
:D:D                                                                                                                                              
   (R)Böstömke(R)             (L)DiXiHm(L)     szerötlek baszottul*.*^^     üzenete:
:D:Doké

Meg még mindig folyik a sok hülyeség...elleszünk egy darabig:DD

Aztán mult hét szombaton megtanultam pókerezni:D Bohusko megtanitott....na meg a többiek^^ Igen...[Böstim,Sellám,Bohus,Jung Petr(Kiki)] szeretem őket^^



2009. február 18., szerda

Jó volt Velük*-*^^

Hogy miért? Nem tudom.

Am dumáltam Böstimmel...felhivtam:D Megmondtam neki, hogy el van veszve...neszenekem kinevetett. Lehet csak pénteken jön haza:S Qrva jó...:/ Azt mondta, hogy jönne vonattal, de a mamája nem engedi. Na kösszöm...am jót dumáltunk...vicceket kerestem. Annyit nevettünk....ugyan nem a vicceken, hanem azon, hogy olyan bénák voltak és nem fogtuk fel néha×D De találtam egyet ami elnyerte a tetszésünket: Csiribiri,Csiribiri, jó Isten, nemhogy lófasz, ló sincsem! :D:D

Aztán voltam kint Vele[TT]. Elég tűrhető volt:P Kb kemény háromnegyed óra lehetett:'D Nem baj.

Aztán meg felhivtam [L]Mackóm[L], hogy jöjjön megint ki, mivel mielőtt Vele mentem volna kint voltam Mackóékkal. Nagy nehezen rászedtem, hogy megint jöjjön ki. Jött Erik is...megint.:D Barmok...havas barmok. Úgy megfürdettek. Aztán hazajöttem átöltözni, mert tiszta viz lettem. Épp, hogy belépek az ajtón Erik hiv, hogy nincs-e szánkóm×Đ Hát nem volt,de nembaj, mert Mi ezt is megoldottuk. Aztán felmentünk Böstim háza mögötti dombra×D Hát igen. A seggen csúszás az nekem már megy kajakra:D Ugyan nem is lett vizes a gatyám, de ez nemgáz...elcsúszkáltunk ott egy darabig, de megint megfürdettek. Mai nap folyamán már sokadszor. Ugyan segáz. Aztán elmentünk a fenti "suli" felé. Ott is van egy szép kis domb. Hmm...ott lettem asszem a legvizesebb.Aztán felbaszódtam Rájuk és elindultam haza. Persze ez a "felvagyokrátokbaszódva" tartott 1 percig. Megvártuk Kokiékat, mert hozta a laptopot Nikonak[Mackó]. Aztán meg elindultunk haza. Mondtam Eriknek, hogy ugorjunk bele a hóba. Ésés végre sikerült elejtetnem egyedül:D:D De vhogy sikerült nekem is elesnem...aztán már tényleg elindultunk haza. Nikotól búcsút vettünk a pályánál Erik meg elkisért a bejáratig. Nem mintha Nikotól olyan messze laknék, vagy a pályától...a pálya a hátsó kijáratná van:D De még mielőtt hazamentem volna kaptam egy jó kis fürdetést. Viszont jó volt Velük^^*.*

Nem igen tudtam elérni [L]DiXihm[L].='( Mikor Erikékkel voltam végre fel tudtam hivni. Beteg a Kincsem...szval nem találkozunk egy darabig sztem, mert lázas is. Ésés ha elolvasod Picim, akkor gyorsan gyógyulj meg Nekem, mert terveim vannak Veled még a szünet alatt:D És baromira szeretlek:]

2009. február 17., kedd

Ésés...^^'

Hmm....nem tudom....talán mindig hamar ítélkezek....nem vagyok benne biztos....sőt szinte semmibe nem vagyok biztos....

Amúgy hm...ma egész nap Tesóval voltam^^ Néha jó csak simán kikapcsolódni és egész nap punnyadni Vele....szeretem...baromira szeretem.*-*

Ésés...nem toom....holnapra azt tervezem....jobban mondva mára, hogy kihívom [L]DiXiHm[L]^^ ésés sétálunk a hóba....vagy nem toom....de hirtelen olyan nagy kedvem lett a hóhoz:D egy kis hógolyózáshoz....Vele.^^

Ésés holnap Böstiimet is fel kell hívnom, mert el van veszve és hiányzik.^^

Ésés tanulnom is kell....

Ésés Kerimhez is tervezem az utam este....már hiányoznak....vasárnap voltam náluk.....és jó lenne megint átnézni.:D<333

Ésés jóó napot nektek.:D

2009. február 12., csütörtök

(U)(U)

Esetleg az van Rám írva, hogy "Tessék és játssz az érzéseimmel?" vagy mi? Nem értem...akkor miért hívott ki? Miért játszik Velem? Élvezi? Mert én nem tartom viccesnek. Egyáltalán nem tartom annak. Ha csak egy kicsit is belegondolna, hogy Nekem ez, hogy esik. Ha csak egy kicsit is tudná, hogy ez nekem mekkora fájdalom és szomorúság. Csinálja valaki Vele...csinálják Vele, és megtudja milyen az. De ha Ö ezt akarja hát, akkor csinálja. Ha Neki ez jól esik, akkor csinálja. De én második nem leszek. Akkor inkább kiszállok ebböl az egészböl. 6 hónap és elmegyek...csak 6 hónapot kell kibírnom itt....(U)

2009. február 9., hétfő

....

Elszúrtam...én szúrtam el és nem Ö. Szarul érint a dolog...azt mondtam, hogy nem fogok sokat várni ettöl a dologtól és nem élem bele magam, de talán tévedtem. Tévedtem, mert akkor nem lenne ez. Akkor nem sírtam volna miatta...megint=( Újra miatta...és most én szúrtam el...és ennyi volt...azt hiszem már nem is fogom érdekelni többet. Ezek után azt hiszem...azt hiszem csak beszélgetni fogunk egymással, mint két haver....=(=(

Amugy ezen kívül nagyon jó volt ez a hétvége:D DiXihMmel voltam szombaton meg vasárnap is. Bár szombaton aztán jött hozzám Mishu meg Karmen aludni:D Az is jóvolt...(L)SKCS(L) Dede DiXiiiiHm...na Ö aztán nagyon bolond...és jó, hogy megint így vagyunk...mármint, hogy megint jóba vagyunk....hiányzott:D[LL]DiXiHm[LL]

A másik, hogy összevesztek TomTom-mal. Igen...próbáltam vigasztalni, de mire mentem vele? Semmire...mert nem ment. Akárhogy is próbáltam...csak Ö tudta volna felvidítani azzal, hogy kibékülnek. Viszont sztem még semmi nincs veszve. Remélem kibékülnek...^^ *.*

2009. február 5., csütörtök

^^

Holnap bizony bálunk lesz:D Rövidke lesz, de az a kis idö gecirejó:DD mindig is jók szoktak lenni az ilyen kis bizék....és ez az utolsó bálunk együtt....na éshát DixIhmékkel lesz már:DD 

Am meg hiányzik az én pici DiXihm feje:(( nagyon....rég koccantunk....és rég dumáltunk....azt leszámítva h most is dumálunk×Đ de elötte nem volt 1hétig netem....:/ na mind1...szeretleeeeeeek Dixiiiiiiiim^^*.*

2009. január 24., szombat

Szeretlek DixIhm*.*

Nos igen....kibékültem Vele is...örülök neki...hiányzott...baromira hiányzott néha-néha, amikor néztem a  képeket. És most megint jóba vagyunk. Vagyis én úgy érzem. Hiányzott a sok hülyesége a pofái...és amit remélem jövöhéten csinálunk...a parkolóban táncolás...a kifekvések és a sok debilség, hogy mindenki idiótának nézze, hogy mi miért fekszünk a betonon:D:D Hiányoztál...Szeretlek DixIhm*.*

2009. január 20., kedd

Nem akarom.....Nem kell új osztály....:[

Meg rémültem. A kelleténél talán jobban. Rettegek. Nem akarom ezt az egészet. Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy vége legyen a suli évnek. Nem akarom, hogy elballagjunk. Nem akarom a bankettet. Nem akarom az új sulit. Nem akarom az új várost és az új embereket. Nem akarom, hogy az osztály szétmenjen...borzalmasan nem akarom. Semmit nem akarok ami evvel kapcsolatos. Várom, de vannak pillanatok, mint például ez is, hogy megijedek.Igen borzalmasan be parázok és az egészröl hallani se akarok. Nekem nem kell se új suli, se új város, de legföképp nem kell új osztály:[ Jól megvagyunk. Miért kell mindennek akkor véget érnie, amikor a legjobb? Hiányozni fognak...egytöl-egyig. Még ha nem is vagyok mindenkivel olyan viszonyban, de fontosak nekem. Borzalmasan fontosak nekem. 

2009. január 16., péntek

^^ *.*

Végre vége ennek a hétnek is...igazán ideje volt...már alig bírtam. A sok doli:S Meg annyi hülyeség...nagyon kivagyok...fáradt vagyok. De nem baj. Hétvége kialszom magam...bár nem tudom, hogy gondoltam ezt a kialvós dolgot:)) Sztem nem lesz rá idöm...×Đ Csak már tartanánk ott, hogy évvége van...*.* 

Szerdától baromira csúsznak az utak itt meg a járdák....nah igen...hazafelé Karmennal×D Csúszkáltunk, mint az idióták a végén meg a fába kapaszkodtunk meg:)) annyit nevettünk...meg akkorát tanyáltam:)) De nem csak én...osztálytársaim is...dumáltunk is h a 9.D egymás után tanyál el×D meg ma is jó volt hazafelé Erikékkel^^ 

2009. január 14., szerda

Szeretem Öket :]

Hú de baromi rég írtam....azért hiányzott, de lusta voltam. Meg öszintén megmondva volt jobb dolgom annál, hogy a gép elött üljek. Na de mind1 is. A lényeg, hogy újra elkezdek majd írni ide. A lényeg, hogy most nagyon jól érzem magam...szeretem a barátaimat...nagyon szeretem Öket:]