Megint Miatta....

"Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz."

Azt hiszem ez már nem normális...megint. Megint Miatta kezd rossz kedvem lenni. Komolyan nem értem. Miért nem lehet csak egyszerűen kitörölni az életemből? Miért nem tudok úgy csinálni, mintha soha nem is ismertük volna egymást. Ez így elég szar. Soha nem tudom majd elfelejteni? Nem akarok Rá emlékezni. Nem akarok Róla tudomást venni. Pedig egyre nehezebb. Egyre gyakrabban gondolok Rá...és minden találkozásra. Jó volt. Az nem kifejezés. Rossz és nehéz bevallanom, de Vele még a boldogabbnál is boldogabb voltam. És ez rossz. Rossz, hogy pont Vele. Rossz, hogy annyi mindenről eszembe jut. Akár egy számról...egy helyről. Ez rémisztő...miért Ő? Miért Mi ketten?

"Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek."

Vicces. Ez a kép régi. De boldog voltam.