...

[ezt hallgasd : http://www.youtube.com/watch?v=d1BgYTZ4Mxc ]


Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni. De ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett haljak meg, akit szeretek.

Ez a két mondat. Ennyi. És igen. Ezt komolyan is gondoltam. Most, hogy itt állok és várom azt a percet, mikor történik valami. Mikor mondják azt, hogy ez egy átverés. Csalódnom kellett. Hisz a kést még mindig szorosan a nyakamhoz nyomták. Csak ez a két mondat járt a fejemben...és Ő. Hirtelen minden kis emlék az eszembe jut. Minden csókja, ölelése...törődő szavai és mosolya előfurakodik az elmémből. Forróság. Rá kell jönnöm, hogy ez az én vérem. Lassan folyik végig nyakamon, s a pólómba issza magát. Kezd elhagyni minden életerő. Térdre rogyok és a vágást tapogatom. Ebben a pillanatban minden szörnyen hidegnek éreztetik. Hát ennyi lenne? Ennyi az egész? Hisz fájdalmat nem érzek. Vagy már azt se érzékelem? Talán. Talán a fizikai fájdalmat nem érzem. Hisz itt benn...itt benn sokkal jobban fáj. Vajon mi lesz Vele? Hamar elfelejt majd? Néha az eszébe fogok jutni? Hisz valljuk be őszintén...nincs nagy esély rá, hogy ezt túléljem. Semmi esély rá. Minden egyre hidegebb...durvább és sötétebb. Az idő érzékem elveszett. A zajok és a képek összemosódnak. Semmi másra nem tudok gondolni csak Rá. S eközben csak két mondat jár a fejemben. Egyre csak mélyebbre fúrja magát.

Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni. De ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett haljak meg, akit szeretek.