2009. december 31., csütörtök

2009.12.31 11:51


Nos hát sziasztok
Először is mindenkinek előre is Boldog Új évet és jó bulizást, de ne legyetek kapa részegek :D:D Én se leszek az...:D:D

Most meg megyek segítek még itthon és lassan készülődök...és aztán party time :D


"Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet."
Ez azért vicces lenne :D


Ez a kép tavaly Szilveszterkor készült...jóvolt az is na :) (L)

2009. december 24., csütörtök

2009.12.25 0:25


Hát helló

Nos igen...nem beszéltünk. Küldött egy sms-t.
"Boldog karácsonyt!"
Ennyi állt benne. Az én válaszom se volt sokkal kifejezőbb.
"Neked boldogabbat!"


"Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza."

Vége van. Tényleg vége.

2009. december 23., szerda

2009.12.24. 1:06


Hát sziasztok

Nem is tudom mit kéne írnom. Ja igen Mindenkinek Boldog Karácsonyt, annak ellenére, hogy én utálom. Ebben a percben...ebben az évben már utálom. Megmagyarázni nem lehet. Ezt érezni kell. Érezni kell azt, amit én. Most komolyan mennyivel különb ez a nap? Ja igen ajándékozunk, és a család együtt vacsorázik. Köszi -.- Megvagyok most enélkül is. Teljesen feleslegesnek tartom ezt a cécót körülötte. De ez csupán az én véleményem. És talán zavar, hogy amióta ismerjük egymást minden Szent este beszélgettem Vele. Ebben az évben ez is változik.


"Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez."



http://www.youtube.com/watch?v=W_L5S_F8aa8&feature=PlayList&p=B83C7A6C327E2086&playnext=1&playnext_from=PL&index=8
"Nincs mit tenni, és nem tudom, te mit tennél
Kinyír a magány, baszott jó lenne ha itt lennél.
A tegnap emléke most kong az üres karjaimban
Elmerülök tetőtől-talpig a gondolataimban."

2009. december 22., kedd

Megint Miatta....


"Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz."

Azt hiszem ez már nem normális...megint. Megint Miatta kezd rossz kedvem lenni. Komolyan nem értem. Miért nem lehet csak egyszerűen kitörölni az életemből? Miért nem tudok úgy csinálni, mintha soha nem is ismertük volna egymást. Ez így elég szar. Soha nem tudom majd elfelejteni? Nem akarok Rá emlékezni. Nem akarok Róla tudomást venni. Pedig egyre nehezebb. Egyre gyakrabban gondolok Rá...és minden találkozásra. Jó volt. Az nem kifejezés. Rossz és nehéz bevallanom, de Vele még a boldogabbnál is boldogabb voltam. És ez rossz. Rossz, hogy pont Vele. Rossz, hogy annyi mindenről eszembe jut. Akár egy számról...egy helyről. Ez rémisztő...miért Ő? Miért Mi ketten?

"Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek."

Vicces. Ez a kép régi. De boldog voltam.

2009. december 19., szombat

2009.12.20. 1:58


Nos hát helló.

Nosztalgiázós kedvemben vagyok. Emlékszem, hogy pár évvel talán már 2 éve is, hogy odaissza voltam az US5-tól. A kedvenceim voltak, de mára már kinőttem belőlük :) Amúgy is az US5 csak úgy volt az igazi, ahogy kezdték. Nem tudom manapság mi van Velük. Azt se tudom, hogy még énekelnek vagy nem. Bár szerintem már nem lenne sok értelme. Már rég nem volt az igazi, akkor sem amikor még figyelemmel követtem őket...akkor is a vége felé más volt. Mindegy is. Tudni illik az én kedvencem Chris Watrin volt.

És úgy hiszem ezt minden lány meg tudja érteni.
Imádtam minden Vele kapcsolatos dolgot. Hogy is ne imádtam volna. Naiv kislány voltam. Nem azt mondom, hogy most sokkal bölcsebb lennék, de tudom, hogy mi a normális és mi nem az. Amit akkor éreztem nem volt az. Azt hittem szeretem. Szerettem is a szemét, mosolyát, a mozgását, a hangját és a kócos haját vagy épp ahogy hordta és stílusát. De mint embert nem hiszem, hisz nem is ismertem. De megvoltam róla győződve, ha ismerném személyesen biztos kedves lenne és szeretném. Nem tagadom még mindig jó pasinak tartom, és mindig is annak fogom tartani. Persze, ha valami csoda folytán a jövőben megismerném biztos vagyok benne, hogy nem bánnám, de nem vágyom Rá...már nem :)


És hát akkor pár videó is legyen:
http://www.youtube.com/watch?v=nQbNjFSmFmc <-- nos ezt a videót igen szerettem. Talán ez volt az egyik kedvenc, amit képes voltam mindig megnézni nagyon sokszor egymás után. Imádtam ahogy Chris mozog...magával ragadott...minden egyes videó alkalmával.

http://www.youtube.com/watch?v=mu98qmyY9Yk&feature=related <-- ez a videó pedig a legkedvencebb volt. Imádtam minden másodpercét, és amikor 1:42-nél lassan kezdődik Chris része...na ott mindig végem volt teljesen. Most komolyan azért, hogy lehetett már valaki, annyira nagyon helyes? ^^

Nos akkor itt van pár vidi linkje :
http://www.youtube.com/watch?v=BJZE1TKTnmk&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=P-p6qOPaPUk
http://www.youtube.com/watch?v=RPb2yxPxVCI
http://www.youtube.com/watch?v=vmI6_VF85ns
http://www.youtube.com/watch?v=oDpWNXtMjhA
http://www.youtube.com/watch?v=Mszzkm0twrA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=FxEuFoxLmUg
http://www.youtube.com/watch?v=IBfZb-BYOGE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=V0tIzJEEltY
http://www.youtube.com/watch?v=CP8SAuUjp6o
http://www.youtube.com/watch?v=W86hWLpF5YE
http://www.youtube.com/watch?v=6zu_Kln3klE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=LAw4ulkV8VU&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=bkejlkeOaNQ&feature=related



Azért megmosolygom, hogy miután most megnéztem pár videót, az összes szám szövegét tudom. Még mindig :)

2009.12.19.





"Különös, de soha nem jött elő a depresszióm az ilyen felhős, szürke, hideg napokon. Ilyen időben mindig úgy éreztem, hogy a természet összhangban van velem, és a lelkemet tükrözi. Amikor viszont kisütött a nap, a gyerekek kint játszottak az utcán, és mindenki örült a szép időnek, olyankor borzalmasan éreztem magam. Mert micsoda igazságtalanság, hogy ennyi boldogság van a világban, csak nekem nem jut belőle."

Gyönyörűen havazik...mégis bent ülök. Pedig, ha Anya tudná mennyivel jobban érezném magam kint...mennyivel jobb lenne, hogyha a kinti sötétségben a kihalt utcákon sétálhatnék, miközben havazik. De nem enged ki. Már miért is tenné. Néha úgy érzem szándékosan teszi ezt Velem. Hogy szándékosan is boldogtalanná teszi az életem. Pedig azt tudni kell Rólam, hogy imádok esőben és hóban sétálni. Olyankor mintha minden sokkal jobb lenne. Mintha direkt csak Nekem esne az eső...és ha csak Nekem havazna. De ez már mindegy is, mert azt állítja, hogy meg fogok fázni. Nem érdekel holnap akkor is mindenképp kimegyek. Ha tetszik Neki...ha nem.


2009. december 18., péntek

A pontos idő 3:19

Hát sziasztok

A pontos idő 3:19 perc itt ülök a gép előtt és sírok. Sírok, mert ilyenem van. Fura, hogy ennyi idő után is képes vagyok még Miatta sírni. Rossz érzés...rossz érzés az, hogy már megint eszembe jutott...hogy eszembe jutott az mennyire szerettem...a csókjai, ölelései, mosolyai, és minden egyes érintése...a veszekedéseink. Emlékszem lassan 2éve, mikor náluk voltunk...csúnyán összevesztünk az meg már mind1, hogy min. De akkor hallani se akartam Róla. Épp buliztunk, és Ő megkért, hogy menjünk ki megbeszélni én viszont otthagytam. Aztán kint ültünk a többiekkel és elhívott, hogy beszéljünk legalább. Belementem. Megmondtam Nekem mi a véleményem és Ő csak utána mondta, mondta, mondta. Akkor úgy gondoltam túl sokat beszél, ezért a pólójánál fogva magamhoz rántottam és megcsókoltam. Az volt eddigi életem legjobb békülése. Vele.
Csak tudjátok utálom ezt az érzést. Utálom, hogy annyi mindent átéltem Vele...

Emlékszem még nagyon a kapcsolatunk elején igazság szerint nem is akartam Vele lenni. Csak úgy akartam, mint egy barátot. Kerültem mikor náluk voltunk. A többiekkel kint hülyéskedtünk és letelepedtünk egy padra. Mögém jött és átkarolt. Akkor ott tudtam, hogy valami nincs rendben. Mindig azt olvastam, hogy olyan, mintha pillangók repkednének a hasadban. Minden egyes érintésénél éreztem azokat a bizonyos pillangókat. Akaratom ellenére is.

Utáltam, hogy annyira messze vagyunk egymástól. És nem vártam mindig a találkozásokat, mert tudtam, hogy Nekem úgy egyre csak nehezebb lesz. Tisztába voltam Vele, hogy soha nem tudok majd Neki ellenállni. És ez így is volt. Talán még most is így lenne. Talán. De ezt már nem tudom meg...

2009. december 10., csütörtök

Mesés érzés.... ^^



Nos hát halli hó :D

Újabb bejegyzés...megint csak :) Jelentem a kedvem igen jó, és el is vagyok magamnak, de szerintem a képen is látszik ;):) Bár holnap nem megyek buliba...mert Anya nem enged, mert most voltam beteg. De szar, mert igazság szerint a szemem miatt kellett itthon maradnom...nem azért, mert nagyon beteg lettem volna...jó fájt a torkom és hőemelkedésem is volt, de az már rég elmúlt. Na de lehet holnap még megkérdezem délelőtt.

Most viszont: http://www.youtube.com/watch?v=3LggZsgjkbE&feature=related :D:D szeretjük nagyon...és ezt is: http://www.youtube.com/watch?v=E8LklQzA8Q0&feature=PlayList&p=26498F04BD2BAE5D&index=0&playnext=1
Ha már egyszer BogyóKám Hófehérkéje vagyok...illik szeretni a mesét is hejj ;) :D


http://www.youtube.com/watch?v=cRkxECdVhok&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&playnext=1&playnext_from=PL&index=10
Azért csak Hecules mindig is szeretni való lesz ;)
...lesd meg este, mert a teste istenien fest... ;D



http://www.youtube.com/watch?v=teq4rWaOWbo&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&index=6
http://www.youtube.com/watch?v=babQzZuT_do&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&index=41
Úgy hiszem Az Oroszlán király örök kedvenc lesz ;)


Szépség és a Szörnyeteg ^^
http://www.youtube.com/watch?v=kb4B1L0JKFk&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&index=21
http://www.youtube.com/watch?v=C1ShfHlH7eE&feature=PlayList&p=CDD2978819BA849C&index=7 mert szeretem ^^


Tarzan.Tarzan.Tarzan *.*
http://www.youtube.com/watch?v=f_Nz3c__fm0&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&playnext=1&playnext_from=PL&index=39
http://www.youtube.com/watch?v=pm6Ud3lChXs&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&index=40&playnext=2&playnext_from=PL



Na térjünk csak vissza az Oroszlán királyra :D
http://www.youtube.com/watch?v=Hf-AfMFWqwg&feature=PlayList&p=2EF495FA8C63638C&index=47
http://www.youtube.com/watch?v=pz1ndOOBkVk
Egyik kedvenc részem *.*
http://www.youtube.com/watch?v=69hKEOZMmsQ&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=YYle4g1c_Jg&feature=related


Lehet ennyi lenne...bár lehet holnap még jelentkezem mesékkel ;)























2009. december 9., szerda

Hát egy bejegyzés...

Hát helló :)

Nos hát...az elmúlt pár bejegyzésben szinte csak idézetek voltak. Meg volt az oka ennek is. Egyszerűen nem ment az, hogy kifejtsem a gondolataimat. Na nem is baj ;)

Ma beszélgettünk...rég beszéltünk. Szóba került, hogy mi lesz akkor, ha többet nem látjuk egymást...hogy Ő gondolkodott rajta. Nekem annyi volt a válasz, hogy annak nagy a való színűsége. Persze én ezt az egészet könnyen veszem, de könyörgöm mit kéne csinálnom? Meg lehet azt is érteni, hogy nem fogok minden erőmmel azon lenni, hogy megint találkozzunk...azok után, hogy összejött a barátnőmmel. Így végre lezárom magamban ezt az ügyet teljesen. Aminek valljuk be...itt volt az ideje. Ha tetszik Neki, ha nem. Persze jó lenne újra találkozni és beszélgetni, megölelni. De nem. Ezt az egészet már réges rég be kellett volna fejeznünk, de nem pont így. Bár lehet így sokkal könnyebb lett. Nem kéne azt mondani, hogy bánom azt a 4 évet...hogy bánom azokat a heteket amikor együtt voltunk...de így van. Vagy talán nem is azt...hanem, hogy naiv voltam...naiv és talán tényleg szerettem. Értelmetlenül...mert ennek semmi értelme nem volt. De akkor amikor Vele voltam...akkor semmi nem számított. Mert olyankor a világ legboldogabb emberének éreztem magam...akkor ott Vele. Minden egyes elválás fájt...de ez az utolsó...talán ezt tett még erősebbé. Néha úgy érzem, mintha nem is Mi ketten lettünk volna. Mintha soha nem is lettünk volna együtt...mert mindig beugrik a kép, ahogy a barátnőm öleli. Ahogy rám néznek...és utána megcsókolják egymást. Úgy gondoltam ez a legmocskosabb dolog amit csak tehettek. De be kellett vallanom, hogy nekem Karmen sokkal fontosabb. Mert én is ezt csináltam...és most már tudom milyen érzés. Az egészben csak azt sajnálom, hogy így lett vége. Miért nem lehetett volna barátként elválni? Tudom, hogy én is hibás vagyok...de az istenét...nem hinném, hogy képes lettem volna még jó pofizni is Nekik. Ezek után pedig könnyebb úgy tennem, mintha soha semmi nem lett volna köztünk. És így nem vágyom rá...soha többé. Talán így nem vágyom az ölelésére, simogatására, csókjára...arra hogy a fülembe suttogja kívánlak. Talán semmire...



Ha újra elölről kezdhetné, ha maga szabhatná meg a sorsát, akkor sem akarná kihagyni mindazt, amit vele megélt. Még úgy sem, ha tudja, mi lesz a befejezés.

Vicces, mert tényleg nem. Fáj bevallani, de fontos volt...fontosabb, mint kellett volna.

2009. december 7., hétfő

... :( ...


Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.



Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.



Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már.



Miért nem tudom utálni? A logika totál azt diktálja, hogy utálnom kell. Erőltetném, de úgyis hiába. A logika csődje ez az állapot. Fertőzés. Szepszis. Fáj az egész egyéniségem, de ez a fájás is egészen abszurd, mert párhuzamosan valósággal jó, hogy így fájok.



A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.

2009. december 5., szombat

.....


Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.


A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

2009. december 4., péntek

Ez ilyen.....


http://www.youtube.com/watch?v=DZiuXePUnjs&feature=related
Imádom ezt a számot :)

Amugy sziasztok

Nos hát...egy csomó régi képet megnéztem...a volt 9.d mappát is. Hiányoznak...mert hát mégis csak 5év volt...sőt valakivel 9 vagy 8. És Erik...hát borzalmasan hiányzik...kéne még egyszer olyan 1év Vele :) (L)