Utálom ezt az érzést...fontos Nekem. Mégsem veszi ezt észre...félek...igen...borzalmasan félek attól, hogy ki kell mutatnom az érzéseim:[ Nem vagyok rá képes...a csalódástól is rettegek. Talán ez a baj...talán az az oka annak, hogy egyedül vagyok. Boldoggá tenne az, ha nem csak barátként ölelne...ha nem csak barátként tekintene Rám. S mégis...nem teszek ellene...pedig epekedem egyetlen egy csókjáért is...mégsem kapom meg...úgy érzem soha nem fogom megkapni:[ 8hónap...nem teljes 8hónap...és vége lesz mindennek. Vége lesz a régi életemnek, és félek, hogy elveszítem örökre, s attól is félek, hogy semmit nem fogok azért tenni, hogy esetleg Vele lehessek...hogy Együtt lehessünk...félek mindentöl ami Rám vár. Viszont tudom, hogy nem maradhatok itt...nem élhetem le az életem egy helyen...ezt Ö is megmondta...de miért nem mondta Nekem senki, hogy ez ennyire fájni fog?:[