Az ember néha úgy érzi, hogy felesleges...ilyen velem is gyakran elöfordul.

Nem tudok az érzéssel mit kezdeni...mégha a barátaim azt mondják, hogy nem vagyok az...nem vagyok felesleges...én nem úgy érzem. Amikor mindenki boldog...én szomorú vagyok...ezt az érzést akkor éreztem elöször, amikor az úgy nevezett "legjobb" barátnöm teljesen eldobott magától egy fiú végett. Én megértem...tényleg megértem, hogy szerelmes, de nyanvadt 1órát nem tudott rám áldozni...akkor éreztem magam elöször feleslegesnek:[ Viszont azóta van egy másik...egy igazi legjobb barátnöm. Ha volt is pasija....találkozott velem....söt úgy is elmentünk valahova, hogy a srác is jött meg az egyik barátja. Ez igazán jól esett, hogy nem hagy magamra. S Öt már a bölcsi óta ismerem^^ Tegnap épp nála voltunk...régi képeket nézegettünk...és azon nevettünk, hogy néztünk ki még oviba...hát igen...az valami szörnyü volt, hogy olyan ruhákat ránk adtak:]] És a Mi kedvenceink jutottak elöször tovább a Megasztárba×D Jó este volt...a lényeg az:] Szeretlek [LL]Böstöm[LL]