2010. január 30., szombat

Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.

Helló

Hát itt vagyok. Azt hittem, hogy szépen és részletesen leírok majd mindent, de nem. Rég volt :D

Na de szóval. Az álmom óta talán semmi értelmeset nem írtam. Cicu beszél vele. Valamelyik nap megemlítette, hogy kérdezett felőlem. Amikor még nagyon lázas időszakomba voltam. Na nem lényeg. Túltettem már magam.


Még mit írhatnék. Komolyan nem emlékszem már semmire. Ja de.



Cicuuuuu ;) Szeretem nagyon. Bolond nagyon. Jól érzem magam Vele, nagyon. Annyi ökörséget össze tudunk hordani, hogy az már komolyan néha fáj nekem is. Tegnap is voltunk kint. Akárhányszor kimegyünk és nincs kedvünk beülni valahova, akkor körbe járjuk fél Párkányt. És az csak a jobbik eset, ha csak egyszer. Tegnap mikor már másodszor kezdtük volna az utunkat, akkor felhívta Wyttet szóval mentünk érte, és mentünk Regoba :D Na azért csak jó volt na.... ;)


Aztán van még egy dolog, de na. Igazság szerint én se tudom, hogy mi van most Velünk...szóval ezt inkább nem. Szeretem. Ennyi és kész.


Ja és persze Dévem ki ne hagyjam na. Szeretem, mert a Legjobbom. És mert ismerem már jó rég óta. És annyi minden. A lényeg az, jó, hogy vagy Nekem.

Nincsenek megjegyzések: