2010. január 9., szombat

Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.

Helló

Nos semmi nem történt velem az elmúlt napokban. Élem az életem és holnap megyek vissza Pozsonyba. Igazság szerint semmi kedvem hozzá, mert be kell vallani túl jó volt itthon a Barátaimmal...de pénteken jövök is :)


És hát amiért írtam az valójában az álmom. Igen hülye álmom volt. De Karmennal álmodtam...és olyan jó volt. Hülyeség, de jó. És reggel elég fura volt felkelnem. Mert emlékeztem Rá. Tudom, hogy volt benne ördög és Mi ketten. És tudom, hogy sokat nevettünk...nagyon sokat, mint régen.

"Régi barátságokat ne akarjon az ember (...) felújítani. Legokosabb elkerülni őket, s akkor legalább a szép emlékek és az illúziók megmaradnak."

Borzasztó sokat veszekedtünk így, ha visszagondolok. De borzasztó sokszor megbeszéltük, és megbocsátottunk egymásnak.

"Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat."

Nincsenek megjegyzések: