Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.

Sziasztok

Nos korrigálnám a nem rég írt bejegyzésem.

Hülyeség. Nem tettem túl magam rajta. Én tényleg próbálom azt, hogy ne is gondoljak Rá. De néha...néha mikor csak úgy ülök és zenét hallgatok, mint most is tettem, eszembe jut. Eszembe jut, hogy boldog voltam. Az emlékek csak úgy megrohamoznak. Ilyenkor eszembe jutnak a séták, amikor fönt voltunk a dombon. Ami akkor a Mi dombunk volt. Imádtam ott lenni Vele. Most gondolhatjátok, hogy mit rinyálok még mindig, de én is örülnék, ha tudnám a választ. De már mindegy, mert ma úgy is fogok Rá gondolni. Akkor meg teljesen lényegtelen, hogy leírom vagy sem. Szóval folytatom. Emlékszem, hogy amikor suliba mentünk gyakran le voltam cseszve, mert sokat késtem. És ha este mentünk ki, akkor is általában. Most már nincs ilyen. Vagyis van, mert még mindig kések, de Ő már nem fog ez miatt baszogatni. Annyi minden van még. Csak az már nagyobb baj, hogy mindegyik emlék fáj. Most ebben a percben fáj. De ez van. Úgy se tudok ellene mit tenni. Szerettem azokat az estéket, amikor átjött. Azokban az órákban annyit hülyéskedtünk, mint mások szerintem 1 hét alatt. Általában olyankor hajnalban mászott haza. Anyáék soha nem szóltak érte. Bár mikor Mi ketten még javában hülyültünk, akkor anyáék már rég aludni szoktak. Akkor mindig azt hittem, hogy tovább fog tartani.

"Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott szét, és pusztító hullámokat küldött a végtagjaimba és a fejembe - de el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni."

És a mai hó is. Eszembe jut Róla. A kutyáját, Mimit, sétáltattuk és Erikék is ott voltak. Akkor is hó volt és dobáltuk egymást. Jó volt. Meg amikor fagyosak voltak az utak tavaly. Azt akkor le is írtam, hogyan jöttünk haza suliból.

"Mindig barátra vágytam. Kerestem valakit, aki szeret, és együtt érez velem. És lám, e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítem őt."

Az utolsó emlékem...az utolsó igazán jó emlékem Róla talán az, amikor csak úgy sétáltunk városba. Akkor csak úgy jött a sok hülyeség. Akkor mondtam Rá azt, hogy Filippo és én meg Alfonz lettem. Aztán feljöttünk hozzánk és megnéztük a Tükrök című filmet. Utána meg nem mertünk tükörbe nézni. És tudom, hogy felvettünk telefonnal egy videót. Aztán pedig lementünk pályához, oda a padhoz és csináltunk egy képet. Igen, biztos vagyok benne, hogy ez volt az utolsó olyan emlék, ami még tényleg boldog és vidám volt.

"Veszteség. Milyen egyszerű, mégis hatalmas szó! Ha az ember nem tanul meg bánni vele, és elfojtja az emiatt érzett fájdalmát, az egész életére rátelepedhet."

Csak néha eszembe jut, hogy vajon Ő szokott-e rám gondolni. Szokott-e az emlékekre gondolni...és hiányzok-e Neki néha?

http://www.youtube.com/watch?v=8EvybRLdFSc&feature=PlayList&p=A870C3E21B3B6A85&index=20 - az egész okozója, pedig ez a szám

Két másodpercnyi haldoklás rövidnek tűnik, de az időt nem így mérjük.

Helló

Hát itt vagyok. Azt hittem, hogy szépen és részletesen leírok majd mindent, de nem. Rég volt :D

Na de szóval. Az álmom óta talán semmi értelmeset nem írtam. Cicu beszél vele. Valamelyik nap megemlítette, hogy kérdezett felőlem. Amikor még nagyon lázas időszakomba voltam. Na nem lényeg. Túltettem már magam.


Még mit írhatnék. Komolyan nem emlékszem már semmire. Ja de.



Cicuuuuu ;) Szeretem nagyon. Bolond nagyon. Jól érzem magam Vele, nagyon. Annyi ökörséget össze tudunk hordani, hogy az már komolyan néha fáj nekem is. Tegnap is voltunk kint. Akárhányszor kimegyünk és nincs kedvünk beülni valahova, akkor körbe járjuk fél Párkányt. És az csak a jobbik eset, ha csak egyszer. Tegnap mikor már másodszor kezdtük volna az utunkat, akkor felhívta Wyttet szóval mentünk érte, és mentünk Regoba :D Na azért csak jó volt na.... ;)


Aztán van még egy dolog, de na. Igazság szerint én se tudom, hogy mi van most Velünk...szóval ezt inkább nem. Szeretem. Ennyi és kész.


Ja és persze Dévem ki ne hagyjam na. Szeretem, mert a Legjobbom. És mert ismerem már jó rég óta. És annyi minden. A lényeg az, jó, hogy vagy Nekem.

Jó éjt előre

- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.



Majd holnap már tényleg írok hosszabbat, de nem megy. Nem tudok semmit megfogalmazni. Pedig sok dolog lenne. Nagyon sok.

Láz

Hát sziasztok

Nos sokat nem fogok írni. Igazság szerint azt se tudom, hogy mikor írtam utoljára. Na de nem is lényeg majd megnézem és ha azóta történt valami, akkor majd később leírom.

Elsősorban a lényeg, hogy csütörtökön az intrin(kolesz) maradtam, mert "kissé" lázas voltam. Haza is jöttem délután. Déneske jött ki értem az állomásra amiért nagyon hálás vagyok :) Amint haza értem átöltöztem és aludtam. Aztán Anyáék valamikor éjjel értek haza. Anya odaparancsolt ebédlőbe, kihúztuk a kanapét és azóta ott tanyázunk. Tudom, hogy rossz lehet neki, mert ott nem tudja magát rendesen kialudni, de nem tágít mellőlem. Hajnalban alszik el, amikor úgy érzi, már nem vagyok lázas. Ugyanis amióta hazajöttem lázas vagyok. A legmagasabb a 39,8 volt. Nos a hideg zuhanyt eddig se szerettem, de most ebben a pár napban még jobban megutáltam.

Nos ami rossz, hogy nem adnak rá sok esélyt, hogy rendbe jöjjek csütörtökre. Akkor van a legelső gimis bálom. És lemaradok róla :( :(


És jövök még a többi dologgal...de azt már holnap :)

Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.

Helló

Nos semmi nem történt velem az elmúlt napokban. Élem az életem és holnap megyek vissza Pozsonyba. Igazság szerint semmi kedvem hozzá, mert be kell vallani túl jó volt itthon a Barátaimmal...de pénteken jövök is :)


És hát amiért írtam az valójában az álmom. Igen hülye álmom volt. De Karmennal álmodtam...és olyan jó volt. Hülyeség, de jó. És reggel elég fura volt felkelnem. Mert emlékeztem Rá. Tudom, hogy volt benne ördög és Mi ketten. És tudom, hogy sokat nevettünk...nagyon sokat, mint régen.

"Régi barátságokat ne akarjon az ember (...) felújítani. Legokosabb elkerülni őket, s akkor legalább a szép emlékek és az illúziók megmaradnak."

Borzasztó sokat veszekedtünk így, ha visszagondolok. De borzasztó sokszor megbeszéltük, és megbocsátottunk egymásnak.

"Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat."

2010.1.5. 23:44 44perce hiányzik...megint

Sziasztok


Kétség nem fér hozzá...Szeretem.


"A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem."

2010.1.2. 23:54

Sziasztok :)

Jó volt a buli...nagyon :D Bár vannak kiesések ^^' Nem lényeg mert Velük voltam és ez a legfontosabb♥♥♥

És Együtt voltunk...persze mert megint gyenge voltam...de amikor annyira jó Vele.
"-Kell valamit mondanom.
-Hmm?
-Szeretlek"
Nem hittem a fülemnek amikor ezt mondta. És most? Szar, mert én is szeretem...hiába akarom letagadni.


"Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörű átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok."

Utálom...utálom mert annyira nagyon kívánom minden egyes percben :(

"Egy igazi pasasba fáradságmentesen, percek alatt beleszerethetsz. Viszont évszázadokig is eltarthat, amíg kitörlöd őt az emlékezetedből."