^^

Hát remélem tetszett a novellám amit szerdán tettem fel:]
Jó volt ez a hét....kimondottan....igaz nem voltam sulit nézni, mert összevesztem Anyával...nagyon:[ Viszont ígyis-úgyis oda megyek....:] Csütörtökön ott aludtam Csofinál, mivel pénteken nekünk igazgatói szabadunk volt:] Csocsóztunk....az még ment is vhogy...de a biliárd....alap járaton 5-en játszottunk:]] De az 5csajból....sztem igazán egyikünk se tudott játszani, de jóvolt:] Tegnap meg uszodába voltunk az [SKCS]-vel^^ az is jó volt....nagyon:] Ma meg jön át Mishu meg Karmen este;] Holnap meg ha minden igaz megyünk Magyarba rokonokhoz. Remélem nem jön közbe semmi, mert Somát nyáron láttam utoljára, amikor ott voltam 4napot Náluk. És már hiányzik az én kis szöszim^^ Nah, de most rohanok, mert tanulnom kell....

Hát vége lett. Vége van...talán örökre...

Mosolygunk mind a ketten...barátnők vagyunk....a legjobb barátnők. Boldogok vagyunk. Megbeszélünk mindent...örülök, hogy Ő van nekem.

Igen...boldog voltam. De ez elmúlt....vége lett. 4hónapja vége...már annak örülök, ha úgy tudunk beszélgetni, hogy ne kerüljön szóba a barátja...vagy ne veszekedjünk. Megromlott minden. Közénk álltak. Közénk állt valaki...az a valaki aki mind a kettőnk szívét megdobogtatta, ha megláttuk. Tudtuk...éreztük, hogy nem lesz jó vége...hát igazunk lett. S már nem látja be, hogy ez így nem jó. Más társaságba került...más barátai,barátnői vannak...ez fáj a legjobban. Igen...biztos vagyok benne, hogy én ezt nem tettem volna meg. Nem érdekel, hogy összejött azzal a sráccal, akibe én is belezúgtam. Nem...hisz én mondtam neki, hogy nyugodtan legyenek együtt....nekem csak azvolt a fontos, hogy legalább egyikünk boldog legyen. És a fiú Őt választotta. Még ilyenkor is mosolyt csal az arcomra az, ha visszagondolok, hogy mondta el.

*Mosolyogva futott felém. Sőt ezt nem mosolynak, hanem vigyornak kell nevezni. Tudtam, hogy miért boldog...éreztem, hisz Vele volt....Vele találkozott.
-Együtt vagyunk – ugrott a nyakamba, mikor odaért hozzám.
Én csak öleltem, s közben lenyeltem a sóskönnyeket. Tudtam...éreztem...felkészültem erre az egészre...ezért titkolóztam már 1hónapja....Ő úgy tudja, hogy engem már hidegen hagy, ha meglátom vagy találkozunk Vele...pedigha tudná...ha tudná, hogy nem igy van.
-Örülök neki – mosolyra húzódtak ajkaim.
A szemei csillogtak...boldog volt....őszintén boldog...
-Hidd el én is örülök – vigyorgott továbbra is – és képzeld, olyan édes volt, hogy jajj... – hosszú séta vár Ránk... – és akkor megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője – már egy padon ültünk s most fejezte be a mesélést.
A mosolyt nem lehetett levakarni az arcáról...mikor mesélt Róla sugárzott, hogy őrülten szerelmes...boldogan és viszonzottan szerelmes. Legalább Ő boldog....ez a lényeg.*


Akkor...azon a bizonyos nyári napon romlott meg minden. Nem tudtam volna elmondani Neki, hogy én már hónapok óta szerelmes vagyok ugyanabba a fiúba, akibe Ő is. Hisz a legjobb barátnőm...nem tehettem meg Vele...Velük. Azóta pedig minden a feje tetején áll. Ha találkozunk mondhatom azt, hogy folyamatosan veszekszünk vagy folyton folyvást csak Róla mesél, hogy épp mivel lepte meg...vagy az új barátairól. Nem veszi észre...nem látja be, hogy ez igy nem mehet tovább. Nem birom...össze vagyok törve...a szivem darabokra hullott. De erős vagyok és nem mutatok semmit a fájdalmamból a külvilágnak. Erősnek kell látszanom, hisz a sajnálatból nem kérek.


Eltelt újabb 3hónap...és én döntöttem...muszáj valamit tennem...megbeszéltünk egy találkát. 1óra és találkozunk. Már pont indultam volna, mikor megszólalt a telefonom. Anélkül tudtam, hogy ki hiv, hogy a kijelzőre pillantottam volna, hisz saját csengőhagja van. Ő hivott.
-Tessék?
-Szia – fura volt a hangja.
-Ugye nem? – kérdeztem folytott hangon.
-Sajnálom, de közbejött valami. Halasszuk el jó? – ez volt az a kérdés ami csak olaj volt a tűzre. De nem mutattam ki...hiszen még mindig a legjobb barátnőmnek tekintettem, mégha nem is volt igy....fájt bevallani saját magamnak, hogy ennek már rég vége.
-Persze.
-Köszönöm. Na szia.
El se tudtam köszönni. Letette. A földre rogytam...ennyit ért neki az a 11 év? Hát ennyit jelentettem neki. Csak ültem a földön és gondolkoztam. Pár perc múlva Anya lépett be a szobámba. Amint meglátott elszomorodott Ő is.
-Kicsim – guggolt le mellém – ne szomorkodj. Mi a baj? – kedvesen megsimogatta az arcom.
-Lemondta – a hangom fájdalmasan csengett.
-Sajnálom. Akarsz róla beszélni?
-Vége van, Anya. Már nincs miről beszélni – a hónapok óta visszafolytott könnyek most utat törtek maguknak. Nem birtam tovább. Tönkre tett...tönkretett a barátság a szerelem és a legjobb barátnőm.

-Csókolom – Karmen vidáman köszönt Anyának, aki most jelent meg az ajtóban.
-Szervusz. Mit szeretnél? – kedves volt vele, hisz olyan volt, mintha a másik lánya lenne.
-Csillát keresem. Nem tudtam telefonon elérni és a múltkor lemondtam a találkozót. Gondoltam ma bepótolhatnánk.
-Azt hiszem ez nem fog menni – Anya arcára szomorú mosoly furakodott.
-Miért? Valami baj van?
-Nem. Nincs semmi baj. Csak Csilla elment. Elköltözött....végleg elment.
-De...hova? Ésés miért? Miért nem szólt? – a hangja kétsébeesett volt.
-Amikor lemondtad a találkozót, akkor akarta elmondani – Édesanya egy levélért nyúlt – ezt neked hagyta itt. Remélte, hogy majd keresed, s akkor lesz lehetőségem átadni.
-Köszönöm – vette el a lila kis boritékot – Csókolom.
-Szia.
Az ajtó becsukódott. S mintha a lány életében egy korszak zárult volna le.


Karmen a parkba ment. Imádtunk ott lenni...ketten....együtt...a boritékra nézett. Gyáva volt...és gyönge....nem birta felbontani....percekig csak nézte a papirlapot, de erőt vett magán és felbontotta.

„Hát szia!
Ha ezt olvasod bizonyára már tudod....tudod, hogy elmentem. Személyesen akartam elmondani, de Te lemondtad a találkozót. Akkor még azt hittem, hogy megjavulhat minden. Azt hittem újra lehetünk a legjobb barátnők, akiket nem választ szét semmi. Reménykedtem....reménykedtem és csalódtam. Csalódtam Benned...csalódtam magamban....és csalódtam a barátságunkban is. Azt hittem közénk nem állhat semmi....főleg nem egy fiú...lehet már rájöttél, de nem biztos. Igen...az van amire gondolsz. Szeretem....még mielőtt összejöttetek volna....már akkor szerettem – Karmen elmosolyodott. Még most is tudtam mire fog gondolni először – de nem akartam elmondani. Boldog voltál és mérhetetlenül szerelmes. Nem akartam ezt elrontani. Inkább szenvedtem....elfolytottam az érzéseim. Aztán más barátaid, barátnőid lettek. Fölöslegesnek éreztem magam. De tűrtem és nem szóltam érte. Azt hittem ez csak a Mi rossz időszakunk és vége lesz pár hónap múlva. Tévednem kellett. Nem ezt vártam a Mi barátságunktól. S Tőled sem...elhagytál....hagytad, hogy közénk álljon egy fiú...hagytad, hogy egyre távolabb kerüljünk egymástól. És magamtól se ezt vártam. Azt hittem harcolni fogok Érted, hogy majd újra minden a régi lesz, de nem. Feladtam. Sajnálom. Én szeretlek...és nem bánom azt, hogy Te voltál...Te vagy a legjobb barátnőm. És azt a 11évet se bánom. Boldogan fogok rá visszaemlékezni...életem legboldogabb 11 évére. Szeretni foglak, hisz Te vagy az én Böstöm:)”

A lány szemében könny gyűlt. Eddig nem akarta belátni mindezt. Hát vége lett. Vége van...talán örökre...

Bizonyára csak egy fellángolás

4 nap telt el. Holnap korán reggel indulunk Szerbiába tánccal....jó lesz....tavaly is jóvolt:D Ez a 4nap hosszú volt...borzalmasan hosszú és unalmas....suliba semmi nem történt....oké elvoltunk órákon meg minden....de amúgy voltak már jobb napjaim is. Megint...utálom h csak a barátja vagyok...viszont már kezdek hozzászokni:[ Kezdem megszokni azt, hogy Ö nem érez irántam semmi többet puszta barátságnál. Elfogadom. Mást nem csinálhatok. Féltem a barátságunk, ezért nem teszek semmit...átgondoltam az egészet...inkább legyünk jóbarátok, minthogy együtt legyünk pár hétig...mert nem tartana tovább...biztosan nem...és azután mi lenne? Vége lenne mindennek...a barátságunknak is....azt pedig nem akarom...nem ér ennyit....azzal nyugtatom magam, hogy ez bizonyára csak egy fellángolás....

Mert jó dolgok is léteznek*.*

Hát a péntek este jóvolt:] Nem voltunk kint sokáig, mert nem, de jóvolt:D Egy csomót nevettünk és ez tökjó:] Meg szivattuk egymást...pl enercsi^^ Meg hasonlók....igen nekem nem ment a beszéd péntek este:D De a többieknek se nagyon....a lényeg h több ilyen péntekesete kellene az életembe mertcsak jól éreztem magam velük...eredetileg csak Mishu,Karmen meg én mentünk volna....beültünk volna vhova és beszélgettünk volna. Viszont útközben találkoztunk Kikivel és csatlakozott hozzánk...aztán hívta öt Bohuš szval még 2-en csatlakoztak. Sétáltunk, aztán beültünk vhova....baromi jóvolt.... 3csaj-3pasi....katasztrófa:)) Hazafelé meg rohantunk, mert Mishunak kellett mennie. Szééép....3perc alatt a várośból elértünk a zenesuliig, ami am meg kb 10 perc...de a lényeg h élveztük....bátran mondhatom h mind a 6-an jól éreztük magunkat:D

Ez még nyáron készült, de sztem mindent elárul Rólunk...[LL]SKCS[LL]

Utálom ezt az érzést...fontos Nekem. Mégsem veszi ezt észre...félek...igen...borzalmasan félek attól, hogy ki kell mutatnom az érzéseim:[ Nem vagyok rá képes...a csalódástól is rettegek. Talán ez a baj...talán az az oka annak, hogy egyedül vagyok. Boldoggá tenne az, ha nem csak barátként ölelne...ha nem csak barátként tekintene Rám. S mégis...nem teszek ellene...pedig epekedem egyetlen egy csókjáért is...mégsem kapom meg...úgy érzem soha nem fogom megkapni:[ 8hónap...nem teljes 8hónap...és vége lesz mindennek. Vége lesz a régi életemnek, és félek, hogy elveszítem örökre, s attól is félek, hogy semmit nem fogok azért tenni, hogy esetleg Vele lehessek...hogy Együtt lehessünk...félek mindentöl ami Rám vár. Viszont tudom, hogy nem maradhatok itt...nem élhetem le az életem egy helyen...ezt Ö is megmondta...de miért nem mondta Nekem senki, hogy ez ennyire fájni fog?:[

Megint....megint olyan rosszul érzem magam.Hazudtam neki....nem teljesen, de mégis...vagy, ha úgy mondom füllentettem...igen...ez a megfelelö szó...de mégsem....ezzel csak saját magam nyugatom:[ Nyugtataom magam, de mégse érzem azt, hogy hibás lennék....biztos az vagyok....de nem értem miben. Abban hogy nekem más is tetszik? Máshoz is vonzódom?Már nem érdekel annyira ez az egész. Nem ismer...3év alatt nem hinném, hogy teljesen megismert. Nem bánom. Azt hiszem....talán 2009-ben fogunk utoljára találkozni...rossz lesz utána...ezt már most tudom....viszont nekem a jövöm sokkal fontosabb...és azért, hogy találkozzunk...azért nem maradok ebben a városban. Elmegyek...biztos elmegyek innen....mert ez nem kérdés. Csak abban nem vagyok még biztos, hogy hova. Ma megint szóbakerült az, hogy ki hova megy tovább....és ez is rosszul érint. Nagyon rosszul érint...nem akarom azt, hogy egy iskolaválasztás teljesen szétrobbantsa a bandát....pedig muszáj belátnom, hogy ez lesz belöle. Vagyis nem is....nem ez lesz belöle, mert sokan mennek egyhelyre....csak én fogok elszakadni tölük....és fáj bevallanom, de az lesz a vége, hogy teljesen el fogok tölük távolodni. Ezt nem akarom...borzalmasan megrémíszt ez a gondolat....5.éve járunk egyosztályba, és megszerettem öket...jobban mint gondoltam volna....eleinte voltak olyanok akiket kimondottan utáltam. És most velük vagyok nagyon jóba. Erik....soha nem hittem volna, hogy valamikor mi ilyen jóba leszünk. És baromira fog hiányozni....ezt már most tudom...ahogy Karmen is....utálom ezt az egészet....utálom azt, hogy jövöre már nem a régi osztályommal kezdem a suliévet....utálom azt, hogy mindennek vége szakad....nehéz....nehéz ez az egész....de az élet ilyen....:[

A mai nap....fárasztó volt. Elsö 2 óra nyugis volt....aztán torna....utálom, ha utána még van órám:S Jól kifulladtam....aztán magyar.....na szééép.....rühellem a tanárnöt:S Szlovákon meg írtunk, detudtam*büszkénkihúzzamagátésvigyorog* Aztán márcsak angol és osztályfönöki, amiröl hamarabb elengedett az oszi:D Ma jöttem rá, hogy nekem kell még 1sulit választanom a pozsonyi mellé:/ Nem vagyok már annyira biztos ebben az egészben, hogy én olyan messzire akarok menni. Böstöm is máshova fog menni....ez már alapjáraton se jóXS aztán ott vannak a barátok....meg a mostani osztálytársak....közülük sokan mennek Komáromba.....talán nekem is meg kéne próbálnom ott:/ De nem bízom eléggé magamban ezen a téren.....és nem szeretnék nagyon messzire menni tölük:[ Ezen agyaltam délután....persze csak addig, amíg nem kellett mennem próbára....megint:S utálomhogy szerdára is tett próbát:/ hulla fáradt vagyok....és még nem is tanultam. Most rohanok pancsizni^^ aztán meg tanulni....fárasztó ez az egész.....nagyon fárasztó...

Végre...végre tegnap kibékültünk:] Szeptemberben hibáztam...megbántam, de túl gyerekes voltam, hogy szemtöl-szembe bocsánatot kérjek. Azóta pedig...azóta még egy párszor összevesztünk. De tegnap óta újra szent a béke:] Örülök neki....igazán. Hiányzott már a régi [SKCS] :] És ma már tök jó volt úgy menni suliba, hogy végigdumáltuk az utat...nem csak Karmennal dumálni, hanem Mishuval is^^ A város d.u.-án pedig....huhuhuuu×D A hazaút is...nyehehe:D Az vmi fantasztikus volt:D Annyit nevetni....:]] Dávidka szerint olyan voltam, mint aki beszívott×D Na széééép:]] Alapjáraton is bolondok vagyunk Mi 3-man:Shelly,Karmen és Csilla*.* Remélem többet nem fogunk összeveszni így:/ Mert [LL]SKCS[LL]

Az ember néha úgy érzi, hogy felesleges...ilyen velem is gyakran elöfordul.

Nem tudok az érzéssel mit kezdeni...mégha a barátaim azt mondják, hogy nem vagyok az...nem vagyok felesleges...én nem úgy érzem. Amikor mindenki boldog...én szomorú vagyok...ezt az érzést akkor éreztem elöször, amikor az úgy nevezett "legjobb" barátnöm teljesen eldobott magától egy fiú végett. Én megértem...tényleg megértem, hogy szerelmes, de nyanvadt 1órát nem tudott rám áldozni...akkor éreztem magam elöször feleslegesnek:[ Viszont azóta van egy másik...egy igazi legjobb barátnöm. Ha volt is pasija....találkozott velem....söt úgy is elmentünk valahova, hogy a srác is jött meg az egyik barátja. Ez igazán jól esett, hogy nem hagy magamra. S Öt már a bölcsi óta ismerem^^ Tegnap épp nála voltunk...régi képeket nézegettünk...és azon nevettünk, hogy néztünk ki még oviba...hát igen...az valami szörnyü volt, hogy olyan ruhákat ránk adtak:]] És a Mi kedvenceink jutottak elöször tovább a Megasztárba×D Jó este volt...a lényeg az:] Szeretlek [LL]Böstöm[LL]