Ma megyek vissza koleszba. Ideje, mert a hétvégém szörnyű volt. Pár dolgot leszámítva.
Lent volt. Megint úgy tett, mintha nem is ismerne.
Egy segg fej semmi más. És ha az eszemre hallgatok, akkor elhagyom...viszont ha a szívemre, az már nem olyan biztos, hogy meg tudom tenni. De el kell döntenem, mert így is - úgy is rossz. Csak el kell döntenem, hogy melyiket bírom ki jobban. Pénteken pedig....nem bántam meg. Akkor azt hittem, igen. Mert beszéltünk telefonon...és reméltem, hogy szombaton változik, de aztán mégse. De Cicu meg ne forduljon a fejedben, hogy nem teljesíted azt, amit megígértél. Bassz a fejemre...most kérlek legalább egyetlen egyszer hallgass rám.
"- Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat.
- De ködben nem látjuk az utat.
- Édes Gladys, minden út egyfelé vezet.
- Hova?
- A kiábrándulásba."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése