Rossz éjszaka. Vele álmodtam. Annyira rossz, hogy csak álmomba bújhatok hozzá, hogy csak ott mondja nekem azt, hogy *szeretlek*. De úgy kell hozzá állnom, hogy kibékülünk. Muszáj, mert rossz nélküle. Csak azt érzem, hogy egyre csak lejjebb zuhanok...semmi másra nem tudok gondolni. Csak azt érzem, hogy lassan nem bírok majd semmit csinálni, hogy csak sírni tudok majd...vagy egy idő után már azt se...csak úgy leszek.
És ez elég szar érzés. Csak abban tudok reménykedni, hogy még ha pár hét is lesz, de kibékülünk. Mert nem veszíthetem el örökre...nem teheti ezt Velem. Mert arra gondolok, hogy többet jelentek Neki. Arra, hogy fontos vagyok...ahogy mondta. És muszáj kibírnia ezt a barátságunknak. Nekem szükségem van Rá. Mindennél jobban kell az életembe.*..de tudd hogy kellesz.
igen.
hiányzol.
és hidd el hogy tanultam minden egyes vitánkból.*
Szeretem...jobban, mint kellene :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése