Az a fajta álom volt, aminek minden pillanatát elhittem.

Sziasztok

Igazság szerint már azt se tudom, hogy mikor írtam utoljára. De mondjuk azt, hogy voltak nagyon rossz napjaim, de jók is.

Ez a hét például Pozsonyba az egyik legjobb volt :)


3 napja Vele álmodok. Egymás után kétszer azt álmodtam, hogy a születésnapomon felhív. Felköszönt és megkérdezi haragszom? Erre én azt mondom, hogy nem tudom...nem. Hallgatunk. Azt kérdezi találkozunk? És én csak hallgatok. Aztán egy újabb álom. Találkozunk. Találkozunk és azt mondja nekem, hogy Böstömke. :(

"..aludj még kicsim.ébren szíven szúr a csalódás."

2010.2.21.

Helló

Nos a múlt hetem. Jő volt. Pozsonyban...a hétvége bizonyos okok miatt már nem annyira :S De aztán végül is az lett csak na.

A mostani hét...megint jó. Kegyetlen jó Velük Pozsonyba. ♥I.A♥
A hétvége pedig. Cicu beteg...vagy volt, de nem találkoztunk :@ Szerencséje, hogy 1 hét és szünet és akkor bepótoljuk, mert muszáj lesz ;) Szeretlek Cicum ^^

És hát...szeretem...szerelmes vagyok Belé :$
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."

Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.

Jó estét

Hiányzik. Megint. És utálom az ilyen pillanatokat. Mert ilyenkor félek...megrémít, hogy ilyenkor vissza szeretném kapni a barátságát. Miért nem lehet az, hogy csak simán ennyi, vége, nem gondolok Rád többet?

"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."

Hülyeség. Egy frászt igaz. Tudom...biztos vagyok benne, hogy Ő már nem rinyál, mint én. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Pedig én tényleg, igazán boldog vagyok most is. De Vele más volt. Ő olyan...más volt. Mintha egy másik világba csöppentem volna, mikor találkoztunk. Olyankor tudjátok semmi nem érdekelt. Csak én voltam. Persze most is az vagyok. Borzalmasan hülyén és boldogan a barátaimmal. Úgy se értenétek meg...én se tudom, hogy miért rinyálok. Azt hiszem azért írom megint le, hogy hiányzik, hátha jobb lesz. Hátha enyhül...és ha még sokszor kell leírnom, hogy elmúljon...én leírom. Csak legyen vége. Mert nem jó dolog. Az utolsó bejegyzésemet Cicu elolvasta. Azt kérdezte, hogy Vele nem vagyok boldog? Na ezért se jó. Mert boldog vagyok Vele és az összes többi bolonddal aki körülvesz, de néha Rám tör. Rám tör, hogy mi lenne, ha írnék neki egy sms-t vagy felhívnám. Vajon felvenné vagy visszaírna? De ilyenkor mindig kinevetem magam. Hogy lehetek ennyire naiv kislány?

"Ha barátod vagyok - érints meg. Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok."

Talán, ha lehetne egy kívánságom. Azt kívánnám, hogy felejtsem el. Felejtsem el, mert Ő már rég megtette.