[mindenképp hallgasd ezt --> http://www.myflashfetish.com/playlist/19110324 ]
Ez a jellegzetes kis dallam. A belerina az emelvényem körbe-körbe forog. A kis bábu mosolyogva néz Rám minden egyes alkalommal, amikor szembe találkozik tekintetünk. A kis fodros szoknyája kezd tönkremenni. Évek óta Velem van. Velem van, mert ez emlékeztet Rá. Rá és a közös múltunkra. Gyerekként sokszor felszöktünk a padlásra és vittük magunkkal a kis táncoló figurát. Képesek voltunk órákig gyönyörködni benne. Emlékszem a Nagyi sokszor le is szidott, hogy hova tűntünk el. Mi mindig szomorúan néztünk a Nagyira és bocsánatot kérve megígértük, hogy többet ilyet nem csinálunk. Hiába. Ha nem a padlásra, akkor a hátsó kertbe szöktünk. Tudtuk, hogy oda csak is a Nagyikámmal mehetünk, de nem érdekelt. Rabul ejtett a balerina szépsége, az a bizonyos kis dallam. A dallam csak ment,ment és ment folyamatosan. Mi a hintával pedig egyre csak feljebb akartunk jutni. Szálni akartunk a madarakkal, fel a szivárványhoz, a felhőkhöz, a Naphoz. A dallam pedig csak ment szüntelen. Mi csak nevettünk, játszottunk és boldogok voltunk. Két kislány boldog volt akkor ott. Együtt.
Hatalmas vigyor furakodott az arcára, és hevesen bólogatni kezdett.
-Együtt leszünk. Örökre Együtt leszünk...a legjobb barátnők maradunk! – nevetve kergetni kezdett miközben a balerina tovább táncolt csak Nekünk.
Hosszú évek teltek el. A balerina pedig még mindig táncolt. Anya szerint bele kellene törődnöm. Tudom, hogy megért, de miért tilt el a Nagyikám házától? Azt felelte nem szeret így látni. Én mégis egyre gyakrabban megyek oda. Hisz ott töltöttük a legtöbb időt. Akkor minden más volt. Nem voltunk messze egymástól. Akkor még a régi Csilla voltam. Ő pedig....szintén a régi, őszinte Karmen. Megváltoztunk. Messze vagyunk egymástól. Pedig, ha tudná...ha tudná, hogy mennyire hiányzik. Ha tudná, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne nézném meg a balerinát táncolni, hogy ne hallgatnám meg azt a jellegzetes dallamot naponta.
-És akkor közös lakásunk lesz... – lelkesedve nézett felém.
-Közös háziállattal... – a szemeim nekem is felcsillantak miközben belegondoltam.
-Közös bulik...
-Közös élet! – vigyorogva öleltük meg egymást.
Önfeledten nevettünk. Nem tudtuk, hogy vége lesz. Mi komolyan gondoltuk...komolyan gondoltunk mindent.
Gyengéden meglöktem magam a hintával. Azt akartam, hogy itt legyen. Hogy a másik hintából nézzen Rám vigyorogva. Azt akartam, hogy Együtt nézzük a táncoló kis babát. A mai napig rabul ejt a szépsége. Ahogy a földön van, és megállás nélkül táncol Nekem. Csak Nekem...nem Nekünk. Annak már vége.
-Felvettek? – feszengve kérdeztem rá.
Ő is pont ugyan úgy érezte magát, mint én.
-Igen. Téged is? – erőltetett egy kis mosolyt az arcára pont úgy, ahogy én is.
-Igen, engem is.
Tudtuk mind a ketten, hogy ezek nem őszinte mosolyok. Megjátszottuk. Hisz most tudatosult bennünk, hogy bizony ez nem fog sokáig működni. Más iskolába megyünk az iskolaév kezdetével. Más városba. Külön.
Akkor ott romlott meg minden. 1 év. Az után már csak 1 évig találkoztunk. Akkor sem mindig. Fáradtságra hivatkozva mondtuk le először a találkozókat. Idővel pedig már nem is kerestük egymást. Ünnepekkor eszünkbe jutott a másik egy SMS erejéig. De ennyi volt az egész.
„Jó volt.Szép volt. Hát vége lett...? Hiányzol...“
Tudtam, hogy mire gondol.
„Jó volt.Szép volt. Hát vége lett...? Hiányzol...“
Mind a ketten tudtuk, hogy ezt kellett nekem is írnom. Hisz egyikünk se tudta, hogy mi történt.Vagy csak nem akartuk bevallani magunknak se.
Visszagondolva rá az a bizonyos gombóc mindig megjelenik a torkomba. Hiába minden próbálkozás nem bírom lenyelni. A sóskönnyek pedig utat törnek maguknak, és versenypályaként tekintve arcomra futnak egymás után. Már a szárnyalás se tűnik olyan mókásnak. A balerina viszont még mindig táncol...a dallam pedig csak megy.
Pár percre rá kaptam is a választ.
„A balerina még mindig csak Nekünk táncol. Az a jellegzetes dallam is még mindig csak Nekünk szól....én is látom:]“
Igen. Ott állt. Ott állt a hátsó kert kapujában ahova gyermekként annyiszor beszöktünk. Mosolyogva haladtunk egymás felé. Hát tényleg igaz. A balerina még mindig csak Nekünk táncol. Az a jellegzetes dallam is még mindig csak Nekünk szól.
